1.szonett: Mond

Mond miért változnak meg a dolgok? 

Mond miért nem keresünk otthon 

Olyan dolgokat, ami csak te vagy most?

Mond ha sírsz a gyereked miért sír?
Miért nem érti meg azt az egy szót hogy, Nincs?

Mond ha a seb fáj, miért nincs rá gyógyír?
És ha lelkünk fáj miért nem értjük egymást?

Ennyire szemét lett a világ?
Csak elmegyünk egymás mellett, és jól van?

És nincs más, nincs egy futó mosoly, egy gondolat
Nincs összekacsintás, ölelés mert félsz

Hogy bélyeg alatt leszel míg élsz..
Látod világ, mit tettél?

Patkoltasd hát meg lovaidat
Javittasd ki  a szekérnek kerekét,

Hozass szegényeidnek

Kenyeret bort, gyermekeidnek ételt.

Mert, éhezik a gyermek, jó szóra,

És valami másra; a szeretetre és a jóra!