Csillogó pompát rak a havas fenyőágra a hold
Sápadt fényébe, csillámlik a polc
Valamit álmodik a gyermek
Megfordul, álma nyugtalan,
Kezével keres engem,
Talán óriásokkal vív harcot?
Nem tudom, át ölelem,
Az utca lámpa csillogása beragyogja
A század utolsó karácsonyfáját.
Egy üveggömb megbillen egy kicsit
Leesik és összetörik,
A macskám székről le ugrik,
Majd a szobára nyugalom száll.
Kint elszívok egy cigit, és a fotelban
Elbóbiskolok, és valahol
Egy dalt oszlat el
A szélben, a karácsonyi hold
Másnap ünnepre ébredek,
A lurkók fent vannak,
kávét főzök magamnak, az ízét élvezem,
És neki látok a munkámnak.
Ma is boldognak látom a fiúkat,
A játékok a fa alatt hevernek
"Rend a lelke mindennek".
"Majd később rendet rakok, kitakarítok" mondogatom,
Mert tudom, hogy végre, jól indult el a napom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése