szerelem

Szerelem

Tudom már! Emlékszem! 

Alig fiatalként megcsókoltuk egymást,

Akkor ott, a fák alatt téged te 

Leány

S te hozzám értél félve, tétován, 

Valahogy így.. És furcsán!

De szép volt! És akkor különösen szép voltál.

Már felnőtként az erdő fái alatt, 

Ahol velünk a meséink kézen fogva jártak szerelmes levegő izzott porcikáinkban,

S csókok milljoma, átölelte a nyarunkat, szép volt mintegy álom dal, mint egy gyönyörű táncdal...

Ma már öreg szívvel hálát adok

Az úrnak,

Veled élhettem "sok" évet,Tizenhármat!

És lett egy szép fiam, 

Aki elment utánad, a mélybe egy láda alját egyengetni, 

Utánad kicsi lány

Jaj! Mi volt ez, nem szerelem?  

Vagy tova tűnő ige, vagy valami más?

Szeretni foglak, örökre, Emmácska

Kicsiny lányka,

Mert ez a csiilagos égre van írva!