Tan mese.

Tan mese

Késő délután felé, kezd csitulni a ház

Zihálva liheg  itt a melegtől a  madár és légybogár

Az égen egy szál felhő sincs

A nap még hét ágra süt. 

Van itt a kutya a macska az meg a mén is

S padlás alatt a csontig fogyott  a bőregér is.

Kigyót sem látni a tűzőnapon

Edőbe bújik az, keresi helyét a  hűvős homokon. 

Egy legény bizony talpon van

Haja borzas, bajsza hetyke

Kezében botja táncra pergett

Amint a nótájába belekezdett. 

Szerelmét Julist gondolja a tóparti kunyhóba

Kivel csapná el az idő nagyját, viháncolva

Így hát, erdőn át ment útja, nótáját fújja,

Mikor elébe állt egy rút bozontós fésületlen farkas- barkas. 

"Mit akarsz tőlem förmedvény

Bundád bozontos kócos

Ijesztgetni akarsz, vagy csak az utamat állod?

Bennem talán a kései vacsorád látod?"- kiáltott

"Biz' a nem volna rossz", dörmögi a farkas

"Hanem inkább szerencsét hoznék 

Mint bánatot, 

De ha úgy akarod, s neked nem jó

Odébb állok, nem leszek az ünneprontód..!" 

"Hát nem vagy bizalom gerjesztő pofa"

Gondolja magában a legény ,

De ha már liba, legyen jó kövér, de szólni, a farkasnak, nem szóla! Csak egyet int felé,  

S lassan megindul, a farkas ezt olybá veszi

Hogy az üzlet bizony most megköttetik,

Szótlanúl követi a legényt, mint egy éhes kivert kutya.

De ahova lép a farkas koma

Ott arany teremt, nem is egy hanem száz vékával! 

Csodálkozik a fiú, majd neki lát, 

És a pénz belekerül az ócska zsákba már.

(Hogy egyik szavamat a másikkal össze ne keverjem, elmondom hogy milyen is volt valójában ez a legényke.) 

Szerette az itókát és a bort,

De főként a lányt, és szép asszonyt,

És a rengeteg jól zizegő bankót.

Fősvény volt  az keményen mint a vídia

Elmondanám, ha nem kéne az ifjú úrnak elébb innia! 

Agya beindult, és tervezi külföldi útját, hogy gyarapítsa újdosült vagyonát 

S hogyan szerzi meg

És  a faluja összes asszonyát. 

A farkas nem lepödőtt  meg a pénzéhes ifjún ( útja során sok ilyent látott már)

Hanem magába dörmögi, "na ez nem lesz ám a könnyű út kiskomám!" 

Hazaérve a fiú háta görbe lett a sok aranytól

Mert sok volt a kiló, lehúzta hátát nagyon, de nagyon 

Mikor hátra nézett, amit lerakott a földre,

Ócska vassá vált az összes pénze.

De üveges szemeivel, csak az aranyat látta,

Ülte tomporával, a halomra szórt vasat.

A farkas közben, meg át bucskázott a fején

És egy ifjú szép ember állott ott,

Mikor meglátta Juliska e szép szál legényt,

Rögön beleesett szerelembe, azon nyomban

Mint a vakember a verembe ordítva! 

Mert tudjátok meg pajtikáim,

Kinek fontossabb az aranypénz, mint

A lány ki haza várja, (mást senkit !),

Annak nem marad boldog élete másmint 

Egy halom fémen úldögélni, élete végéig.