Játszuk azt hogy én vagyok a nyolcéves fiúcska
És én kérdezek, csak kérdezektőled mindenfélét, mint egy értetlen fruska.
S te válaszolsz ha tudsz!
Miért kerek a föld, s miért nem esünk le róla?
A nevelő apukám azt mondta tegnap, nincs Isten, ő honnan tudja?
Amikor néha sírsz, s te nem veszed észre hogy figyellek, titokban! Miért nem?
Rossz az életed? Nincs pénzed?
Nincs aki lányodat boldoggá tegye?
Hazudott neki Ő!
Aki, tudod ki? És ez neked nagyon fáj?
( Tegnap mesélte a nagymamánk) Megkérdezném lányodat..
" Fáj hogy egyedül maradtál?"
Ha én Lennék az Isten gyermeke,
Mit kérnél elsőre tölem mondjuk karácsonyra?
Kérnél színes, vagy ezüst pántlikát a hajadra, szép ruhát, ujjaidra aranyat?
Vagy megnevettetnéd a gyermekeid, akik
Álomba sirják a késő éjszakát,
Mert veled siratják a régen meghalt édesapukjat?
Ha van mit kérdezned, kérdezd meg nyugodtan,
Mert én átérzem örömöd és fájdalmad...
Talán én leszek az az Isten gyermeke, aki ha felnövök,
Választ adhat neked, de talán megteszem,
Egy csodálatosan szép tavaszi reggelen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése