Fáradt vagyok, ne bánts szavakkal hát!
Ringass dallal, szitár zenével, te angyallány
Nem akarok panaszkodni, de fáj már
A hitetlenség, a gonoszság, és fáj a hűtlenség angyalkám!
Fáj hogy voltam nálad kirekesztet,
Hogy otthont nálad sosem lelhettem!
Ember! Arcodról eltűnik a mosoly,
Ha rám nézel, s ha hozzád szólok!
De te édes, nevess rám
S én nem halok meg, de nem ám
Mert szemed és kezed, őríz engem,
Mint Gül Baba kertje a legszebb rózsafáját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése