féltelek

Hosszú még az út előttünk.

Bozótos, tüskés akadályok

És sikolyok, rém álmok.

De mire megérkezünk kedves,

az értelem határainkon beszűkülnek,

S a gondolataink megismerhetetlenek!

Féltelek téged és magam

Mert azt ígértük egymásnak, hogy holtodiglan, holtomiglan,

De ha majd elérkezik ígérd meg hogy nem fog fájni

Arcomon csak mosoly fog látszani,

S te arcunkba vésed az örök mementónk,

Mert mind ketten tudjuk

A nagy titkot,

Minden változó!