Sára

Ülünk a padon a házad elött , Öregesen, mint két hűséges eb.

Beszélni nincs kedvünk, csak én lesem

Hogy a szél, hogy fúj a szűr felett,

"Láttam lányodat tegnap, 

Aki ma már kész asszony lett..

S Unokáidat is, akik egyre jobban növekszenek!"

S emlékszel arra mikor fiatal voltál, 

Ringó csípődböl, romatáncot roptál?

Hosszú hajad, a tűz fényénél meg meg csillant,

A zene különös mosolyt csalt akkor az arcodra?

Mamár nem mulatunk Sára!

Fájdalom költözött megvénült csontunkba.

Uradat gyászolod, már régóta.

Hej pedig Sára, Sára!

Szeretném még látni táncodat, 

Gitárt fognék azon nyomban, 

De, hol van bennünk a táncra a vágy?"

Csak ez az emlék vers maradt, És  hosszú hosszú hallgatás.