Lábam rogyadozik, földre száll
Isten fehér galambja rám talált.
Leányodat szerettem ó uram,
És most dicstelen pátoszok hagyják el bűnős ajkam.
Emerenciám szerettelek akkor,
Nem vettem észre, hogy talán nem kérted.
Fiatalként szerelem árasztotta el szívem,
És leányzó, azt hittem álmos szemeidre a csókjaim, kései bánatodon enyhítenek,
Nem vettem észre hogy részedről ez igazi szerelem.
S most hogy hajam őszbe fordult,
Bánom, hogy játszottam veled,
Kései télben az őszinte sóhaj száll,
Kihasználtam kicsi szíved pillanatnyi sugarát,
Most kérlek, bocsáss meg bűneimért.
Mert nem volt jogom téged így bántani!
Szerelmet lopni sem volt jogom, csak mert fiatal voltam.
Most már tudom, az igazi szerelem megfizethetetlen,
Ha adják akkor ingyen adják, ezért utolérhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése