Örökségem

Bennem élsz tovább, hangját örzöm

Öregségem, megkopott börömön tündököl.

És a végtelen késő őszi szendergés

Valahol belesír utolsó percén

A hidegen fújó téli szél.

Valahol a vénséges vállamon

Hordom az életem minden

Tovaröppenő percét,s távol

Tova tünő képek még élesek,

A közeli dolgok megfoghatatlanok.

Alzheimer szele, tétován fúj az ablakomon,

Figyelmem olykor-olykor felragyog s elborong.

Istenem ha ezt kapom tőled, 

Vidd el fényed az arcomtól, 

Vagy itélj örök setétségre

Borítsd rám sötét felleged,

Temessen el örvénylő, feketefényed.