Bennem élsz tovább, hangodat megörzöm
Öregségem, megkopott börömön tündököl,
És a végtelen késő őszi szendergés
Valahol belesír, mint tuskóban a sercegés!
A hidegen fújó téli szél.
Valahol vénséges vállamon
Hordom az életem minden
Tovaröppenő percét,s távol
Tova tünő képek még élesek,
A közeli dolgok megfoghatatlanok.
Alzheimer szele, tétován formálja alakom,
Figyelmem olykor-olykor felragyog.
Istenem ha ezt kapom tőled,
Vidd el fényed az arcomtól,
Hát itélj örök sötétségre
Borítsd rám viharos felleged,
És temessen el ápoló szereteted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése