Téli sanzon

Még rásüt a nap, a somogyi tájra

Még búvik a fű a falevél alatt

Még ködöt szitál a hajnali est,

És az avar  újra és újra nedves lesz. 

Egyet ráz a vállán a éjjeli hold

S fagyot hoz a fehér hó, 

Égi vánkosából, a duzzadó fagy, 

Keményen rámar a berzencei házakra.

Míg fehérbe öltözik a táj

Elébb pompát rak rá a dér, 

És lásd ott a dombok ormán, Sapkát köt rá a jeges szél.

Tavaszt hozó szellő, lengi be a fákat, 

Virít a kankalin, és, az orgona ág

Még szusszan földben a szár és a mag,

És virágba borul erdő, és itt egy siheder diófa emelkedik fel a magasra.

fiatalkorom dala

Lábam rogyadozik, földre száll

Isten fehér galambja rám talált.

Leányodat szerettem ó uram, 

És most dicstelen pátoszok hagyják el bűnős ajkam.

Emerenciám szerettelek akkor,

Nem vettem észre, hogy talán nem kérted.

Fiatalként szerelem árasztotta el szívem,

És leányzó, azt hittem álmos szemeidre a csókjaim, kései bánatodon enyhítenek,

Nem vettem észre hogy részedről ez igazi szerelem.

S most hogy hajam őszbe fordult,

Bánom, hogy játszottam veled, 

Kései télben az őszinte sóhaj száll,

Kihasználtam kicsi szíved pillanatnyi sugarát,

Most kérlek, bocsáss meg bűneimért.

Mert nem volt jogom téged így bántani! 

Szerelmet lopni sem volt jogom, csak mert fiatal voltam.

Most már tudom, az igazi szerelem megfizethetetlen,

Ha adják akkor ingyen adják, ezért utolérhetetlen.

Macskás fiú meséje

Itt téblábolt mellettem a kislurkó

Amolyan, vidám játékos kis fickó.

Felemeltem, megsímogattam,

Nagy szemeivel rám nézett a fiatal állat

Nem más volt ő, mint Rudi a perzsa kismacska! 

Nyávogott jelezte hogy éhes,

Letettem, s ő körbe sétált engem.

Előszedtem a hűtőből valami szalámit

Mire kiléptem a házból

Ö kelme már a szájában hozott valamit. 

Egy megtermett jó kövér vakond volt az

Leült, és szerintem  felkínálta azt.

Miután letettem a tányért, egyet nyávogott,

Kivette belőle a legnagyobb falatot. 

Eltünt vele, úgy félórára, és mire visszajött

Volt mellette kiscica, vagy öt.

Mind körbe ültek és ételre vártak,

Lassan rájöttem az etetés után;

Lett öt aranyos pihe puha arany szőrű perzsa cicám.

féltelek

Hosszú még az út előttünk.

Bozótos, tüskés akadályok

És sikolyok, rém álmok.

De mire megérkezünk kedves,

az értelem határainkon beszűkülnek,

S a gondolataink megismerhetetlenek!

Féltelek téged és magam

Mert azt ígértük egymásnak, hogy holtodiglan, holtomiglan,

De ha majd elérkezik ígérd meg hogy nem fog fájni

Arcomon csak mosoly fog látszani,

S te arcunkba vésed az örök mementónk,

Mert mind ketten tudjuk

A nagy titkot,

Minden változó!

Ki hallgatja meg sírásom

Annyi jót tettél velem Uram, hogy már nyilvántartani sem tudom.

Én buta, kivel csak hitvány képzelet játszik,

És az egész sorsom, elrontott ócska, s gagyi.

Pedig az én netemen nem te voltál az első,

Csodáltam azt, mert én voltam a menő.

 Ó bocsájtsd meg nekem uram!

Hogy kinyújtott kezedet most nem fogom meg,

Szerető, megbocsátó hangod épp hogy hallom, fülem süket!

   Nagy az én bűnöm, de a teremtett világé is,

Nagy a felnőttek panasza, s hallgat a gyermek szív.

Kisírt szemű lány sóhajok, szállnak fel az égig,

S lebukó nappal, Jézust, milliárd ajkak kérik.

   Ki hallgatja meg a keresztfán kiszögelt fiának,

Vérkönnyes szögesdróttal,

Megkoronázott fájdalmát, ha nem te Uram!

2022.03.04

Mit mondhatnék neked ezen a napon

Mikor két szív felragyog

És rábólint még az ég is!

Házasságra hív  minket a koratavasz,

Félve kicsit, de átölelem vállad. 

És egy dallam úszik be agyamba

"Nem hagylak magadra, én kicsi

Asszonykám,"

Mert eskűt tettem az isten, és ember elött

Szeretni foglak, mig a halál el nem választ. 

Szeress akkor is, hogy ha a titkom megtudod,

Ne elitélj el mert, törékeny a szerelmem,

Félteni kell, ma még a biztosat is,

Féteni kell, 

Hogy másé ne legyen, 

Csak enyém s csak a tied! 

Utolsó szó jogán mond ki a szót,

Szeretsz 

Mert már én is ordítom az égnek

Szeretlek szeretettel, szeretlek úgy mint

Anya a gyermekét,

Mint pelyhedző kisvirág a napfényét!

Covidba elhunytakért (2019- 2021)! Ima

Uram!

Valami pokolfajzat ütötte fel a fejét!

Három éve sanyargat minket az isten népét!

Halálunkkal sem tudjuk kiváltani

Büntetésünket, amit ránk vert a covid, a sátán segítségével.

Félelem honol a lelkeknek utcáin

Nincs hova gyermekünket rejteni!

Eddig csak a vénjeinket féltettük

Most már fiatal felnőttjeinket is,

S gyermekeink szemében csillog a félelem!

Istenünk, adj nekik megnyugvást

Hiszen ők is a te néped!

Ha már nem szeretsz minket

Erről nekünk sose  szólj, 

Hanem tartsd titkon;

Mert szeretünk a téged. sokan!

És szüntesd meg lovasaid támadását

Mert láthatatlanok ők!

S rideg halálos útjukban,

Csak síró, zokogó özvegyeket, gyerekeket hagy!

Hanem bocsásd meg vétkeinket

Ezen a földön, örökre!

Legyen akaratod szerint, 

S ahogy apostolaid tanítottak, úgy legyen nekem is a vaknak!

Január- Január

Január 

Csikorogva kél a szél

A hegyek felől útra kélt

Dideregve húzódik össze, 

Ember, állat és minden lény! 

Hószakállát megrázza a tél apó

Teás fazékba forr a forralt bor.

Ma vendég jön a házhoz

Az én kedvesem, 

És nekünk jó kis nap lesz itten!

És azt is mondta a rádió

Hogy ország szerte farsang lesz Lesz nagy dárídó

Elviszlek oda magammal, 

Ha az isten is úgy akarja,

Pénz is lesz, mellé, ne félj drága,

Meglásd, szeretet is van bőven,

Mert ezt igérte a hideg hónap! 

Január január, fagyos  téli hónap,

Igérsz nekem szépet, klasszat,

Mind a tíz hónap felsorakozik mögötted,

De én úgyis a szavadon foglak,

Mert nekem te vagy a legszebb hónap!

Február

Arctalan maszkos február, náthás a táj,

Jégbe fagyott rőt levelek

A végüket járják már. 

Tél még rúg egyet az élővilágon,

És jégvirágot fakaszt a tűlombokon.

Februárban egy virág nyilik csak,

Bálint napnak virága, 

Csivitelnek a fákon a madarak. 

És csőrükben temérdek csók van! 

Pucér tájon végig sétál a tél mégegyszer

Elgondolkodik azon, egy kicsit essen e még?

Egy őz még sete suta, és odakint Az udvarba ugat a kutya. 

Karneválba öltözik a február

Lánycsókot lop, s a tél.. 

busófiúk vad táncán

Jól mulat a nép 

Február február, még nem vagy olyan mint a tavasz

De igéred a szépet, a jót,  mint az elutazni készülő Nagyapa, 

S távol valahol az ég alatt 

Igéretét lassan lassan  betartja.

Nekem ő a legszebb Maskarás leányzó, 

A február huszonnyolc!

Fáradt vagyok

Fáradt vagyok, ne bánts szavakkal hát!

Ringass dallal, szitár zenével, te angyallány

Nem akarok panaszkodni, de fáj már

A hitetlenség, a gonoszság, és fáj a hűtlenség angyalkám!

Fáj hogy voltam nálad kirekesztet,

Hogy otthont nálad sosem lelhettem!

Ember! Arcodról eltűnik a mosoly,

Ha rám nézel, s ha hozzád szólok!

De te édes, nevess rám

S én nem halok meg, de nem ám 

Mert szemed és kezed, őríz engem,

Mint Gül Baba kertje a legszebb rózsafáját!

XXIX- ik szonett! A fohászom!

Bennem élsz tovább, hangodat megörzöm

Öregségem, megkopott börömön tündököl, 

És a végtelen késő őszi szendergés

Valahol belesír, mint tuskóban a sercegés! 

A hidegen fújó téli szél.

Valahol vénséges vállamon

Hordom az életem minden

Tovaröppenő percét,s távol 

Tova tünő képek még élesek,

A közeli dolgok megfoghatatlanok.

Alzheimer szele, tétován formálja alakom,

Figyelmem olykor-olykor felragyog. 

Istenem ha ezt kapom tőled, 

Vidd el fényed az arcomtól, 

Hát itélj örök sötétségre 

Borítsd rám viharos felleged,

És temessen el ápoló szereteted.

Örökségem

Bennem élsz tovább, hangját örzöm

Öregségem, megkopott börömön tündököl.

És a végtelen késő őszi szendergés

Valahol belesír utolsó percén

A hidegen fújó téli szél.

Valahol a vénséges vállamon

Hordom az életem minden

Tovaröppenő percét,s távol

Tova tünő képek még élesek,

A közeli dolgok megfoghatatlanok.

Alzheimer szele, tétován fúj az ablakomon,

Figyelmem olykor-olykor felragyog s elborong.

Istenem ha ezt kapom tőled, 

Vidd el fényed az arcomtól, 

Vagy itélj örök setétségre

Borítsd rám sötét felleged,

Temessen el örvénylő, feketefényed.

jó szülő légy

Fogd a kezecskéjét míg kisded, féltsd és óvd,
Mert e zajos világba, sok a borzalom.
Most szülted világra, sírása hangos,
Hogy milyen ember lesz, ez számodra is fontos.
Mintegy mágnesszalag melyre érthető szavakat mondsz,
Jegyzi tanulja, motiválja a jóra,
s majdan ha felnő,
Ő lesz neked az igazi támaszod.
Ha majd elesel, téged is fel segít,
Mert te is azt teszed vele,
És unokádnak jó szülője lesz.
Ha megöregszel, szeretete vesz majd körül,
S a megvénhedt szíved táncra perdűl
Gondod, bajod az ővé lesz,
Hiszen te őt így nevelted fel!

Sára

Ülünk a padon a házad elött , Öregesen, mint két hűséges eb.

Beszélni nincs kedvünk, csak én lesem

Hogy a szél, hogy fúj a szűr felett,

"Láttam lányodat tegnap, 

Aki ma már kész asszony lett..

S Unokáidat is, akik egyre jobban növekszenek!"

S emlékszel arra mikor fiatal voltál, 

Ringó csípődböl, romatáncot roptál?

Hosszú hajad, a tűz fényénél meg meg csillant,

A zene különös mosolyt csalt akkor az arcodra?

Mamár nem mulatunk Sára!

Fájdalom költözött megvénült csontunkba.

Uradat gyászolod, már régóta.

Hej pedig Sára, Sára!

Szeretném még látni táncodat, 

Gitárt fognék azon nyomban, 

De, hol van bennünk a táncra a vágy?"

Csak ez az emlék vers maradt, És  hosszú hosszú hallgatás.

Szerelmemhez

Kicsi lepke hová repülsz?
Kicsi szárnyaddal tova tünsz..
Kék szelecskét kergetsz éppen, 
És valami álmot látok, ha behúnyom a szemem,

S én kergetem azt, 

Kicsi lepkém,
Sosem érlek el, ez csak egy ködös, zavaros kép,
Gyönyörű pillangóm, selymes ajkad
Csókja elillan, eltűnikmint a  hűtlen tavasz!

Kicsi lepkém kékszárnyad, elvitte a tél,
Halott lett nélküled a május is, 
Kicsókolja ajkad bíbor bibéjét,
És szívemben miért öl meg a csendes féltés?

Lassan ébredezik az elmém,
Egy lenge nyári szél, libben tova,
És a fojtó légben, egy halott pillét,
Sodort felém egy derengő  emlék!

Most már tudom, hogy örökre eltüntél,

Nem sírok, csak fáj,

S eltünt veled sok tíz év, 

Vagy inkább száz,

Oly lágyan, mint a kék szányú susogó déli szél!

Nem merek beszélni

Láttalak gonosz, és most te állsz nyerésre!

Igazamról beszélni elötted nem merek mert,

Hátba támadsz, és  elnyeled bennem a jó embert is,

Azt, akiről mások a gonoszt hírdetik!

Dicséret az évnek

Még meleg a szeptember 

Fákra ráül a vörös október,

Rőt szákállát húzza a földön

S hidegre vált a kései ősz! 

Egy ebbel járok a fennsikon

Felordít egy farkas valahol

Sírva mozdul a levegő

Valahol távol a havason. 

Kutyám mellettem, 

Vadászni nincs kedve

Telet érez öreg csontja, 

Inkább leheveredne, s nem  csatangolna.

A termő földeken asszonyi dal szól

Kezei táncot járnak

Szölőhegyen, telík a kád,

És a hordó gyomra telik már!

Őszi táncdal, borral jár

Termő földjén, bizakodik a paraszt

Jó termést hoz majd a jövő év

S áld az isten, s áld az ember 

És megemelik kalapjukat,

Várva jobb sorukat.

Milyen lesz?

Milyen lesz neked ha én nem leszek?

Mikor oszladó felhők közt nézem öregedő kezed,

Amint ajkad izgalomig fokozodó legzésed közepette

Újra megtalálod eltünt testem atomi részecskéit, s nem létem szürke leheletét?

Tényleg milyen lesz nélkülem, mikor ajtód elött már nem állok?

Kezemben lopott rózsacsokorral,

És akkor ilyen lesz a boldogság majd azzal is?

Olyan lesz mint az összel hunyorgó nap?

Vagy az utolsót virágzó Sárgarózsa augusztusban!

Milyen lesz nélkülem a viruló táj

És milyen lesz az ősz

És a csobbanó nyár

Ha majd nem leszek

Jutok e majd eszedbe

Áz öleleled keresztem kedves

Oda kint a csendes temetőben.