Ikonok

Éheztem! Erről neked nem beszéltem.  

               Te  meg elvetted

Szám elől a csecsed. 

                Emlőd nem adtad. 

Haragudtam rád Anyám! De már tudom, 

                 Így volt a jó.

Ez volt a jó? Kérdem én

De válasz nincs, csak e költemény! 

A fákat nézem ahogy elrohannak

                 A vonat ablakában

S vissza tekint a múlt, zajában

Megül a csend, félve,          bátortalanul. 

Ma fiam nem ettél semmit,

                  Fehér a szád az     éhségtől

S tőled egy cigánylány csókot lop.

Az idő is lop éveket arcod

                  Barázdáiról

Ma elfogynak  szavak, nincsenek

                  Mondatok! 

Csak a néma pantomim

És arcomon az értetlen kín!

Ma mindent megbocsátok. 

S te megbocsátasz ott akkor

Amikor, féltékeny csók

Cuppant, az arcodon?

Ennyi év után ,már nem sokat mond,

Az el nem mondott csoró álmom.

Ezek a suta szavak megbotlanak,

Mint a megdőlt ikonok, orra buknak,

És a fülembe rikoltanak!

Nem vagy senki csak a VAN! 

És a halotti maszk!