Télbe fagyott úton egy vénember
Ballagott,
És odakint a hó csak zuhogott!
Valaha volt vén katona ember, megviselt lélek, csak ment, ment egyenest előre.
Egy házat lát meg a messzeségben, melynek
Kéményéből füst száll fel, és a kis ablakán
Lámpafény derengett.
Finom étel illata szállt fel a magosba,
És belépett az udvarba. Bundást, az ebet sem látta, seholsem találta.
Így hát, lépteit felszedte, aggódott!
"Jó kutya ez, vastag a bundája nem fázik meg az istenadtája"
Bent a család az asztalnál ül
Két serdült lányka és egy kicsi fiú,
Ételt hoz a konyhából a derék Anyjuk, a jó szívű.
Leteszi a frissen megteritett asztalra és ő is odaül!
Csendesül az asztali lárma,
De tudja, hogy éhes a család,
Merítésnél, ők vannak előrébb!
És akkor csikorog az ajtó, s belép a ház ura
Kabátját felakassza a fogasra.
Bundás a kutya körbe ugrálja
Hüséges kuvasz, fázott őkelme, Ezért nem volt hangos a ház eleje.
Leül, a gyerek sereg közé akik tisztelettel nézik ahogy eszik
Egyikük feláll, és a táskája felé nyúl.
Nagy sikongatások közepette,
egy ázott kiscica kerül elő.
A két lányka ma nem alszik , és neki tejet keresnek a rögtön.
Az asszony kérdezi urát milyen volt a napja
"Hát Sára, ma nem volt fizetés mert elhordta a hóvihar. De megigérte a kotró,
ha csendesedik, elhozza legalább az aprót"
És akkor kicsit elhallgatott
"Mesélj apa nekünk", kerlelték a gyerekek,
Az öreg töltött az üvegből,
Bort magának,
és előkerült a pipa,
Kezét az asztalra tette,
És a mese elkezdődőtt, de kurta végű volt az.
A gyereknépség kicsit morgott még, magukat kellették, mikor
Asszony anyjuk nekik ágyat parancsolt
De hamar előjött értük is a nagy szakálú álommanó!
"Miből élük apjukom ezentúl, holnap dolgozni kell menni" - aggódott az asszony,
"Nagy vihart mond a
rádió."
"Nyugodj meg asszony, gondolkodtam már azon,"
Két három nap az ünnepek, Utána munkát keresek lent a parton.
Úgy hallom, út épűl a kavicson"
Hallgattak egy kis ideig, mikor kopognak
Az ajtót kinyitják, és az utkotrós csoszog be rajta.
"Hoztam a fizetését öreg
Egy hetivel tartozunk, itt van a fele,
De ha kijön velem a kocsihoz,
Hoztam egy kis ételt meg,
bort, dohányt meg egy fenyőfát,
De a munkájára számítunk Józsi bá!
Hogy mikor? Még nem tudom, talán amikor elmegy,
A rossz idő a télhátán."
Még egy kicsit beszélgettek, talán a jövőröl
Vagy talán a múltról,
majd kimentek és
Lepakoltak a kocsiról.
Miután az útkotró elment, hófehér fény húzta az autóját a havon.
Csend ült a házra az öreg megtömte pipáját,
Nótába kezdett, Sára meg előszedte
A rég megkopott gitárját.
Gyerekek mind aludtak már,
És az erdőszéli kis házra, Karácsony eleji nyugalom,
S béke szállt éjszakára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése