Tél suhan át a novemberi parkon,
Régi virágok hervadnak a kültéri szobron,
Egy búbosvöcsök, repdes a cser ágon,
Berzencei szél elsusog a fákon!
Ülök a padon, páran sietnek az úton,
Nem messze a patika, még nem nagy a sor.
Egy német juhász kutya ugrál a kerítésnél gazdája hazatért,
Dermesztő hidegbe burkolódzik a Szabadság tér!
A fő úton az autók gyorsan hajtanak,
És az átkelőn, túloldalra igyekszik egy suhanc.
Hej tavasz, jöhetnél már!
Templom kerted, fázik, és meleg ruhára vár.
Egy galamb riadtan reppen fel,
Mert megkondult a nagyharang már.
És az Istenhez száll egy halk fohász!
Ablakomon lassan becsorog a január,
Gondolatom a szép időt várja,
Ősz dere üti meg a fejem,
És egy lányka mosolya igéri a tavaszt.
Jaj! Idő! Veled rohanni nem tudok,
Békére vágy a lelkem, húgom;
E bölcs szót jegyezd meg kedves,
Derű! Ez üli meg a tájad és a lelkem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése