Hideg ködös reggellel jött el az első advent
Dér fagyott a korhadó tölgyfa rönkre
S ázott verebek, madarak, gubbasztanak odújukba.
Pár öl fát vágok a kályhának,
Fel- fel sikolt a teáskanna gőze, felcsap, s mindent elborít a pára!
Ma csendes a táj, mintha az hideg idönek, rejtve lenne a hangja,
Vagy inkább haragosan morogna
Mint öreg kutya a levélhordó postásra!
És itt nyugatra esőt, ott fentre, Északra,
Havat igér a meteorológia,
És bent a szobába jó meleg van.
Talán a felhők mögül este előbúvik a csillag
Göncöl szekerünk jól megrakva
A jövő szent igéreteivel, lelket Erősítő szózattal!
A szépség e tájon, rejtve marad,
Mint egy elmaradt gyermeki mosoly,
Vagy mint egy elfelejtett Asszonyi csók az aszott szájon!
Mindent hó takar!
S fehérbe hullámzik, a szél fútta ráncok a dombságon!
Szép világunkban advent van
Adj erőt most a szép szónak,
És idelent Istenem, adj békét megnyugvást ennek
A megbolydult világnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése