Átölellek, szád számra tapad
Csókolsz ahol érsz, s a szívem dagad.
Símogatásod érzem lent,
S tombol az erotika,
s te lassan behúnyod szemed.
Itt vagy, és még is oly távol, kedves,
Tested vonaglik, érzem a szádat Az ajkamon,
A vágyunk beteljesült, szerelmed maraton.
S cseppekből össze áll a tenger
Visz mindent, mint a fergeteg.
Tomboló viharos szerelmemmel pezsdíted
Fel újra a vérem, veled vagyok, és ez jó!
Bár ne hagynál el soha
Mert ha elhagysz, nekem az rosszabb lesz,
mint egy mostoha asszony csókja,
S szótlan lesz akkor az elmúlásom nélküled
Most és mindörökre.
2017, március 30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése