Köd száll a tavaszi erdőre reggel
Szürke fátylát teríti a termőföldre
Május havában, halványkék a
Az ég alja,
Szél, ma már nem lesz, mert piros szin eltünt alóla.
Ma galambicát szedek a Cseri erdőben,
Vargányát is szednék melléje,
De már felszedték előlem.
Csalódott vagyok, de hamar meg vidámodok,
Piros vadepret szedek, bőven
Lesz abból sütire, csoda íz, meg minden.
Hazaérek, alig telt el félóra,
A kapunkban a kutya
Megismer, örül nekem, de
Furcsa a viselkedése, ugat,
És a bejárati ajtó felé vezet
A lépcső alján egy résnél jelez.
A betont megemelem,
Egy hosszú kigyót látok meg alatta.
Beszaladok a faházba,
És munkáskesztyűt húzok
Ő kelmét, kihúztam a fejénél
fogva .
Kivittem a parlagra, letettem a homokra
És ő ijedten tova siklott. És én kissé megremegtem!
Mikor elbeszéltem otthon, a dolgot,
A gyerekeken a borzongás végig futott.
Kis kezükkel a kígyót mutattak
Feleségem meg kérdezte,
Mit keresett itt ez az állat?
Vadászni jött egérre, patkányra.
Mondtam halkan.
Az este hamar betoppant.
A tévé villogott egy kicsit még
És a házba a kígyós eset végleg lezárult,
S a ház népe hamar elaludt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése