2021. október 29., péntek

Feleségemnek




Fáj, mert arcomba martál te halál,
Pedig a lábaid elött hevertem te királylány.
És a  pszichiátrián, 
Észrevétlenül rám hördült a nyár. 

Az ősz hideg pompájával mosta el
Szíved gyermeki mosolyát
Te ellopva magad tőlem, átok nélkül messze vagy már. 

Hasadba loptam életem értelmét
És nyögve megszülted
Szívemnek keserű szép bánatát, És a tűz töményen elégetett! 

Jaj, de halld a messzi kocsi zörgését, Szent Mihály
Lovának vad csattogását
Jönnek..jönnek( nem akarom hallani) Mert itt van a szörnyű elmúlás!


Már lágy fehér kendővel borítja el
Az idő, kitolás utolsó sikolyát az arcodon
És felsír, utoljára bennünk az elmúlt szigorú évek korok! 

Nem vagy már sehol, 
Tested nyirkos fölbe hág,
Hant felett a világ, sír alatt te vagy kis virág!

2006. November 1

2021. október 27., szerda

Józsika dal




Tavaszt várom
Bármi áron
Fagylalt izű
Narancs álom 

Nyáron csobbant
Télen koppant
Eső zuhog
Márciusban. 

Daloló kismadár
Tavasz hírnöke
Ibolya a fa alatt,
S felkél a gabona. 

Nyuszi ül fűben el is ugrik már,
Itt bóbicál az ölembe
Álmos már, de ha a cukros zacskó
Ha megcsörren, 
a kis lurkó vígan fülel! 
Mondok egy mesét, rám figyelj !

Egyszer volt hol nem volt
Fel ébredt 
A medve!
Mézet keresett
Izibe.
Talál is az jó sokat
Melléje százmillió méhet darazsat! 

Ott lent a folyónál
Medve anyó
Táncot jár, két bocsa
Is ropja már
És mit láttam a Rinyánál?
Te is köztük voltál,
Kicsi fiam, Józsikám!




2021. október 25., hétfő

Száll a dal


Száll a dal, zeng a dal,
Kilenc torok fujja fujja,
Sok dal közül választunk
A repertoár nagy és új! 

Gitár peng ütem dobban
Szól a cajon, és a szivünk  vele dobban!
Egyszerre robban a hangszerek hangja
Titokban a cél is nagy, 

Budapest, Sopron, Barcs.
Ma egy kicsit elfáradtam
Rutinból énekeltem
De a zenében nincs véletlen, 

Csak szív, és ritmus,
De amikor ott vagyunk
A plénum elött a belőlünk jővö
Dal, rohan, s üvölt dübörög és hatalmas!

A taps is szól, s alig hallom
Mintha messzi vonat fütty lenne
Meghajlunk és tudjuk
Itt van a siker, ha már Megdolgoztunk érte
Csak meg kell hajolnunk,
És a rivalda fények ránk sütnek!

2021. október 23., szombat

öregember kezei

Kezét megfogni szabad,
Ellökni haraggal bűn, aki szeret téged és símogat talán
Mert, ez a kéz megtart és őríz, mint egy talizmánt.
Ő a világ, és a minden
Aki hoz, és visz, aki teremtett
De, elengedni kezed míg  e szív dobog, nem fog!




2021. október 22., péntek

Levél Jankámmak!

Mit mondhatok neked kedves,
Amikor már elfogy a szó az számról. Neked,
Beszéltem, udvaroltam,  százszor, vagy sokszor...
Hogy már nem tudom.
Már csak nézni tudlak 
Bámulni ahogy egy verset szavalsz
És a világ összes szineit, szavait
Térdepelve, elém tennéd Jankám!
Micsoda kihívás
Bátornak lenni kicsi lányka
És hívni neveden
Csak annyit, hogy várj Janka!
Megfognám kezedet
És elfelejteni minden rosszat,
És csak egy percre.
Tudom, tolókocsiba vagy kényszerítve
De jó lenne veled táncolni egy keringőt
Mondjuk balettrészletet a diótörőből...
De ez mind ez csak álom marad
Így hát a valóság az,
Veled a lábamra állva 
Táncolunk lassút Janka!

 Mink vagyunk? Összeillő pár vagyunk?
Régi kérdés ez köztünk,
Pedig együtt utazzunk mindenhova Jankám!
Mert az életkeringőjét
Most már együtt táncoljuk az ám!

2021. október 21., csütörtök

Karácsonyi kérésem


Nézz istenem nincseimre
Betegségtől haldokló kincseimre
Kik nevedet suttogják, s titkon
Reményt tálpálva, ordítják
Az Imájukat a templom kapukban, nincs már

Szívem azt kérni, hogy
gyere le hozzájuk megérinteni 
Fájdalomtól megkapart börüket,
S a láztól  megégett, arcukat, 
Mert te meg mondtad uram: 

"Ha imáidba foglalod nevem
Én ott leszek veled
S meghallgatom szavad
S kisímítom a fájdalomtól
Eltorzult ráncaidat, a láztól
megszürkült homlokodat, 
S megerősítem a te gyenge vállaidat!"

2021. október 20., szerda

Nevelt fiamnak

Tudtad hogy már nem bánt, amikor dühös voltál rám,
S arcomba mondtad, "nem vagy az apám!"
Tudtad milyen rossz, rég nem láttalak és
Amikor hiányzol. Olyankor,
Megkérdezem félve a telefonon;  "Láthatlak téged?"
Nem tudom mit adhatnék néked?
Milliárd pénzt, kastélyt, aranyat, csillogást?
Hiszen lehoztam már, 
Te vagy az
Kisfiam, Józsikám! 
És tudtad azt, hogy
Neked is megvan a kincsed, a csillogás,
Ott sír a kezedbe,
Alig látszik ki a földből a drágaság
Olyan kicsi, olyan pöttöm kis srác. 
És tudod mit? Szerintem, ez az igazi gazdagság!

2021. október 19., kedd

1.szonett: Mond

Mond miért változnak meg a dolgok? 

Mond miért nem keresünk otthon 

Olyan dolgokat, ami csak te vagy most?

Mond ha sírsz a gyereked miért sír?
Miért nem érti meg azt az egy szót hogy, Nincs?

Mond ha a seb fáj, miért nincs rá gyógyír?
És ha lelkünk fáj miért nem értjük egymást?

Ennyire szemét lett a világ?
Csak elmegyünk egymás mellett, és jól van?

És nincs más, nincs egy futó mosoly, egy gondolat
Nincs összekacsintás, ölelés mert félsz

Hogy bélyeg alatt leszel míg élsz..
Látod világ, mit tettél?

Patkoltasd hát meg lovaidat
Javittasd ki  a szekérnek kerekét,
Hozass szegényeidnek
Kenyeret bort, gyermekeidnek ételt.
Mert, éhezik a gyermek, jó szóra,
És valami másra; a szeretetre és a jóra!

Egy pillanatnyi gyermekkor



Eleven játékos kölykök az udvarból
Labdát hajtanak, hangoskodnak "góóól"!!
Anyjuk kijön a házból, 
haza parancsolja őket, 
"elég volt!" 

Az este már egy órája eljött
És az udvar mintha egy függönyt
Húztak volna el, sötétségbe borult.
Itt van a ősz a szomorú! 

A lányok babáznak a házban
Volt akik barbit hoztak magukkal
S a kisfunér házikó, gazdára talált azonnal.

És íme, kert lett a nagy sublót fiókból,
Ahol megfordúlt sok makett autó.
A vacsora is előkerült, kenyér és körözött túró 

És a fürdés után, A ház asszonya fúj takarodót.
És Apu is eljön a garázsból, keze olajos.
Bemegy a mosdóhoz, a viz máris zubog. 

Lassan a házat a tévé hangja tölti be  beszüremlik a hang,
S elálmosodik a gyerekhad, 
és a szobába a mesemondó  Apó kéredzkedik be,

Mesél a királyfiról, királylányról, 
S lovak, sárkányok harcáról,
És a gyermekek szemére
Álmot hoz a kései álommanó!

Apa betakargatja őket
Mosolya öszinte
Holnap újra eljön egymásik királylány
Aki legyőzi a csúf boszorkányt!

2021. október 17., vasárnap

2010 októbere




Ökönyálat futtat a szél
Lebeg, mint a legfinomabb haboskrém
Októbert ír a naptár
Dértől reszket a határ.

A rigóci erdőben úgy hírlik
Vipera az úr, de ilyenkor
Avaros gödrében 
Megnyugszik valahol
S néha el el ugrál felettük egy üreginyúl.

Hideg van a földes út is fázik
Itt ott motorfűrészek hangja hallatszik.
Találtam egy két géva gombát
Kosárba rakom, jó lesz az estére,
És ma jót eszik a család, nem félek.

De szomorú leszek 
Amit látok, mindenhol, ledobott szeméthegyek.
A bokrok tövében, építési törmelékek,
Rongyok, butordarabok szerte széjjel, 

S akkor a fűcsomó háta megett
felsír egy hang! 
Megnézem micsoda az?
Hát egy szatyorban kiskölyök kutya az.

Végig fut az agyamon, hova
Kéne vinni? Gondos gazdát kéne keresni!
Mire beértem barcsra, 
Számtalan variációk után,

Úgy gondoltam talán örülni fog neki kis unokám.
Igy hát haza vittem
pulóverembe tekert
Kisjószágot,

Aki a szatyor mélyén csendben kucorgott,
Hát ez a hónap október, így hozta el nekünk a Mackót,
Az örök vidám új családtagot.

2021. október 16., szombat

Mi vagyok hát?

Mi vagyok hát? Költő? Magyarul
Író deák? Akinek balogul
Áll kezében a penna, 
mintha gerincét törte volna, egy nehéz gerenda?

Ó hitvány toll jutott nekem
Nem jön ige, sem jelző az eszembe
Miért nem vagyok Bari Károly
És oly nagyra tartott,  
Choli Daróci József barátom!

A költőnek arany babér 
koszorú övezi fejét, 
Hazája ismeri tudja
Nevét, versét, költészetét.

De te hazám nem ismersz
Nevem sem tudod, pedig mekkora gyöngy lenne
Ismeretlenűl is ismerős: 
Orsós György a költő ember!








Karácsonyi hangulat




Csillogó pompát rak a havas fenyőágra a hold
Sápadt fényébe, csillámlik a polc
Valamit álmodik a gyermek
Megfordul, álma nyugtalan, 
Kezével keres engem,
Talán óriásokkal vív harcot?
Nem tudom, át ölelem, 

Az utca lámpa csillogása beragyogja
A század utolsó karácsonyfáját.
Egy üveggömb megbillen egy kicsit
Leesik és összetörik, 
A macskám székről le ugrik,
Majd a szobára nyugalom száll.

Kint elszívok egy cigit, és a fotelban 
Elbóbiskolok, és valahol 
Egy dalt oszlat el
A szélben, a karácsonyi hold 

Másnap ünnepre ébredek, 
A lurkók fent vannak, 
kávét főzök magamnak, az ízét élvezem,
És neki látok a munkámnak.
Ma is boldognak látom a fiúkat, 

A játékok a fa alatt hevernek
"Rend a lelke mindennek". 
"Majd később rendet rakok, kitakarítok" mondogatom,
Mert tudom, hogy végre, jól indult el a napom.

2021. október 14., csütörtök

Ösz erdő dala




Ősz hangján áttettsző
Bőséges zölderdő
Nagyhangú brekegő
Csendhangján cirpellő 

Csend hangján cirpellő
Fakopács dobpergő
Vadmalac röfögő
Nagy sárban fürdőző. 

Zeng zsong a nagy erdő
Táncot jár a vén teknős
Mesél a nagy mező
Tobozt hullat a nagy fenyő.


Kora ősz itt van hát
Gímszarvas táncot jár
Bőgése hangos dal
Meg van  az énekkar. 

Vezényel a vén bagoly
Kocsányos tölgyfáról
Tündér kacaj körbe fog
Álmot sző, s megcsókol!


2021. október 12., kedd

Téli sanzon




Még rásüt a nap, a somogyi tájra
Még búvik a fű a falevél alatt
Még ködöt szitál a korai est,
Az avar színes és nedves lesz.. 

Egyet ráz a vállán a éjjeli hold
S fagyot hoz a fehér hó, 
Égi vánkosából, a duzzadó fagy, 
Keményen rámar a falum tornyára.

Míg fehérbe öltözik a táj
Elébb pompát rak rá a dér, 
És lásd ott a dombok ormán, Sapkát köt a jeges szél.

Tavaszt hozó szellő, lengi be a fákat, 
Virít a kankalin, és, az orgona ág
Még szusszan földben a szár és a mag,
És lassan virágba borul erdő és a diófa.



2021. október 11., hétfő

Karácsonyi ének

Tél hangján áttettsző
Hópihés hófelhők
Párnát varr, földemre
Faggyal, s lent meleggel. 

Faggyal, s lent meleggel
Télapó jön örömmel
Hoz neked, mindenjót
Puttonyba, csudajót. 

Puttonyba csudajó
Kalács, és aranykóc
Télapó, de jó hogy jösz
Gyermekszíve jó felhő. 

Gyermekszíve jó felhő
Karácsony is már eljött
Szép fa a szobába
És boldog szem megcsillan. 

Boldog szem megcsillan
Pompa vár éjszaka
Játék vár minden hol
De szép a karácsony. 

Újév is itt van már,
Pezsgő is durran már
Szívünk már táncot jár
Boldogság  vár reánk!

Titkok


Titkok téged rejtenek
Őrt állok, míg felébredsz
Beborítasz engemet
Talpíg vidám színekben! 

Én is írtam életem
Ha már szerettél engem
Hoztál könnyű perceket
Ha már így hozta az életed. 

Őrizd meg gyermeki lényed
Ha bántottak az emberek
Nevess velük, mert csak így lehet
Gyönyörűséges a te életed.

2021. október 9., szombat

Mira

Téglagyár udvarán, egy kicsi házban élt nővérem a népes családjával. Soha az életben nem gondoltam hogy megannyi romantikát, kalandot fogok megélni ott. Így az ember életének nyugvó pontján már csak a régmúlt dolgokra tud, s szeret emlékezni, de ezek az emlékek ha megmaradnak, örömöt okoznak.
A nagy keverék kan kutya olyan komondorféle volt, barátságtalanul morgott, mikor az ólja előtt elmentem! A nap melege oly annyira tűzött az udvarra, hogy még arra sem volt hajlandó, hogy a fából készült tákolmányából kijöjjön. Nővérem, egy piszkos kopott abroszos asztalon, egy jól meg termett disznót igyekezett fejszével, felaprítani. Az öreg kését a betonon meghúzta párszor, és ketté hasadt disznót módszeresen vagdosni kezdte. A felszeletelt húsokat, egy vájling, és egy bádogkádba rakosgatta. A zsírnak valót, amit úgy tervezett, hogy kisüt, egy nagy lábasba dobálta. Már igen csak magasan járt a nap, mikor végzett a disznóval. A legnagyobb fia, megrakta a csikos kályhába a tüzet, ami egy kicsiny kis konyhába állt, és utána a zsírt feltette sülni.Egy óra múlva a kis konyhából, finom fokhagymás sült hús illat szállt fel. Én csak figyeltem, ahogy a legidősebb nővérem, hogy sürgött forgott a konyhába. Mivel népes családja volt, nagy cigány kenyeret kellett csinálnia, hogy másnapra is jusson belőle. Hogy ne unatkozzunk, a nagy diófa alatt leültünk, és egy ócska kopott gitárral, gitározni kezdtem. Volt egy fiú akit később Kannás Gyurinak hívtunk, szívét lelkét bele adta, és olyan ütembe ütötte a kannát ritmusra, hogy a kancsal Irén táncra perdült. Csak hamar jó kedvünk lett nekünk is. Közben az udvaron lévő asztalt nővérem megpakolta mindenféle finom sült hússal, kenyérrel, kovászos uborkával, és két liter fehérborral. Titó az öreg cigány elővette a hegedűjét, és egy régi szerb cigány nótát kezdett játszani rajta. Szomorú egy dal volt, de utána a kolo sem hiányzott. Előkerült a tangó harmonika is. Késöbb A legidősebb fia Feri is alá tercelt hegedűjével, és gyönyörű kétszólamú dalt játszottak, de úgy, hogy mindannyiunknak a könnye kicsordult. Az esti fél homályba, egy könnyű lágy lánykéz ölelt át a nagy fánál. Juli volt akivel már három éve jártunk. Mint mindig a gyönyörűhangjával egy vidám roma dalt énekelt
 " Liza Liza kicsi fiad hol van... A nóta betöltötte az udvart.
Titó újra ráhangolt a hegedűjével a mi nótáinkra, és a végén már ő is táncolt velünk és húzta végig. Az este, a nagy nyárfa tövében talált minket, és szanaszét aludtunk el a hűvös nyári éjszakában.
Másnap a cigányok az öreg telepen, mintha meg lettek volna veszve, nyüzsögtek  harsányak voltak, susmorogtak itt is ott is. 
Nővéremtől Katitól tudtam meg
hogy a falu végi cigánytelepre, egészségügyisek jönnek sátrakkal, hogy megfürdessenek öreget, fiatalt, gyereket, egyszóval mindenkit! Úgy is volt. Délutánra
összerakták a sátrakat, nagy tartályokat rákötötték a csövekre
beállítottak egy két borbélyt akik az orvos utasításra lenyírták a gyerekek, és a serdülők haját. Akár lányok voltak, akár fiúk voltak. Akárhogyan is ellenkeztek a hajnyirást megkezdték. Én és Juli eltüntünk az erdőben. Előszőr ő nézte meg a hajamat, hogy nem vagyok e tetves. Majd én is át néztem az ő haját, de hamar dülőpontra jutottunk, hogy egyikünk hajában sincs tetű vagy serke. 

Julinak volt egy húga, aki olyan 9 év körüli leány volt. Eléggé kíváncsi leányzó volt. Többször kérdeztem az anyja elött, hogy mi volt az iskolába, de a az anyja csak legyintett, "minek az?"
Volt, hogy az Iskolától többször jött levél, hogy a kislány nem jár be tanulni, de a pénz büntetést, az anyja  valahogy nehezen kifizette,de akkor sem hatott a lányára. Eltelt úgy egy év hogy nagyon kevés óraszámot töltött a suliba, így megbukott. Azon a nyáron figyelmetlensége miatt elütötte egy tehergépkocsi. Súlyos sérülés miatt kórházba került. Többször megoperálták. Egy fiatal lány járt be hozzá beszélgetni, akivel később barátságot kötött.
A magyar kislány szép lassan a meséivel megszeretette vele az olvasást, és lassan az írást is, de a törött ujjai miatt, az lassabban ment. A gyógyulás nehézkes volt, de kezdte megszeretni a tanulást. Juli nővérének megigérte, hogy ha teljesen meggyógyúl, akkor elmegy az iskolába és behoz minden lemaradást. . A barátnőjének is elmondta, és meg is ígérte neki. Elhatározta, hogy tanítónő lesz belőle.Több mint  egy év után visszament az iskola padban. Igaz az anyjának két évbe tellett, míg elfogadta lánya magatartási változását mármint, hogy megszerette az iskolát.

Egyszer egy séta közben at én Julim el mesélte, hogy neki csak hat osztálya van.
Megigértem neki, ha ő az esti iskolába beül, akkor én elmegyek pénzkereseti lehetőség után, az öreg Jani bácsihoz, méghozzá teknővájó leszek. Volt egy szakmám, férfi és női szabó. Kettesre vizsgáztam, de egy újbani vizsgák után, szakközepes érettségivel, megcéloztam a technikumot is. 
Sikerült.

 


2021. október 6., szerda

Julis néni




Agg, redős arcára ül a csend
Kezét ölébe teszi, és egy
Kicsit elrévedez.
Ősz hajszála, eltakarja 
A legördülő Könny cseppet,

S nézeget egy régi fényképet.
" Micsoda nő voltam!" Mosolyodik el
És új reményt ír arcára az élet.
Talán láthatja még leányát
Aki kint él, idegenbe, eszi más ország kenyerét, s issza teáját.

Felsóhajt, és szíve majd megszakad belé!
Egy dalocska jut eszébe amit anyja dúdolt maga elé.
A dunnás ágyhoz sétál, 
Karjába veszi a  kopott mackóját,
Egy percig, mosoly ül arcán, már
Már, érzi, hogy  "a vonat bár mikor hozhatja ezt a leányt"!

Az asztalon megteríti az új zsolnait
Azzal várja szeretteit,
És ezt minden nap megteszi.
Keze ráncos, de a gondolatai Mint kergetőző fiatal fruska kislány, 
És újra egy mosoly az arcán

És szemeit lehunyja!
Pár éve hogy elment a párja,
Érzi a csontjaiban
Mennie kéne neki is.
De valami visszatartja
Az éveinek, száma, és az Ezerkilenszáznyolcvanhat nyara,
A kisbabájának várása.
Őt, Aki kitántorgott
Nem is olyan rég, jobb életre vágyva,
És most kint él a gyermekei apjával
Ott, ahol elágazik az Amazonas.

2021. október 5., kedd

Árva gyermek meséje



Nincsen pénzem, szegény vagyok
Ég a szám az éhkopptól
Lesem a bolt ablakán át
A szódát a szomjoltót.
Ruhám is szegényes, 
Gatyám is lyukas
Hideg járja át. 


Ma reggel az utcán, megkergetett 
Egy ronda fekete kutya,
Elhajtott engem egy száraz kenyér miatt,
Éhesen hajtom le fejem, a szálmakazalban, a
Rongyok hideg fogságában. 

Jaj  nekem,  nincs melóm
Nincs semmim  kidobott
A nevelőotthon, utcalakó lett belőlem, figyeld? Gondoltam,
Betörök hogy ehessem
Embert ölök  hogy pénzéért ruhát vehessek,

De jaj,  miket gondolok itten elhessentettem a dühödt gondolataim,
És leülök a folyó parton
Valaki megszólít  "fiam, mit csinálsz itt? 
Segítenél nekem
Mert szükségem van rád!"

Egy öreg néni állt meg a járdán
Mire igent mondtam volna,
Megigérte, lesz koszt kvártély a fejem felett, azonnal,
Csak jöjjek el vele,
"De én cigány vagyok  mit akar tőlem a néni?"

"Semmit! Csak vágd össze a fát, tartsd rendbe az udvart  etetsd meg a jószágot, akkor nálam maradhadsz addig, míg akarod.."
Lehunytam szemem  azt hittem isten szólított meg ily kedvesen
Igent mondtam, és vele mentem,
Remélve hogy jobbá fordul az életem.

Tíz év múlva amikor elbeszéltem
Feleségemnek, 
Ő mosolygott, és  és papírt tollat ragadt, 
Nagy betükkel odaírta:
"Ő volt az én mamám,
A nagy mamám! 
de te akkor még nem tudtad drágám!"

2021. október 4., hétfő

Ars poetica





Ha leülök és írni szeretnék
Magamnak annyit mondanék,
Tedd le a pennát, s várj addig
Míg a gondolatok mélyen az agyadban felsírnak, amíg
költészetté nem zokogják a soraidat.

2021. október 3., vasárnap

Koraősz Berzencén



Itt van az ősz, bebújt a fák alá
Berzencén az utcákat hűvős szél járja át
Narancsba bújík, az erdő
Vadkan csorda horkan átrajta, és elered az eső

A rőt avarban egy szarvas bogár búvik meg hallkan,
A fecskék mint a hangjegyek a kottán
A villanydrótokon, üldögélnek
Messzi utra készülnek
Le valahova délre.

A hajnalok most már hidegek, a korai csendet
Dám vad  hangja veri fel,
Egy aranysakál falka,
Oson át a hídon, oda a lipéki-patakra, ami dél felé rohan.

Az országúton megyek kocsimmal
Megkell állnom, mert
Őzek rohannak át elöttem 
A hajnali pára, az orrukból 
Mint valami gőzgép, fujtatva ereszt

Sápadtan kél a nap
Lassan hajnali hatóra van.
Jó lenne egy kávé, majd Nagyatádon iszom
Még Huszokét kilométer,
Talán nem is olyan sok!

Halkan duruzsol a motor
Meleg van, a fűtés jó,
A fák rohannak mellettem
Néha egy egy korai kamion.

Szálló köd között ismerős házak
Kutya ugatás, és hangos  sorompó csilingelő hang
Megállók  a jelzőnél
És egy piros vonat, lassan útra
Kél.

Míg állok , és várok,
Belém nyilallik a felismerés
Szeretem ezt a várost
A falumat, és az egész Somogymegyét.



2021. október 2., szombat

Akik hozzám szóltak

Végtelen folyam, ahogy a láva
Pusztítóan indúl utjára
Tarolva eget s földet, terményt
Vagyont, s életet.
A rossz indulat is ilyen, ordítva
Pusztít minden jót, s valamiért fordítva gondolkodik az elme,
S vak az igaznak  szeme!

Ember emeld fel fejed
Ébredj fel fásultságodból
És alkoss újat, teremts szép dolgokat
A jövőnek, és adj értelmet a cselekedeteidnek, fontosat!

Rohanj remény, a bezárt ajtókhoz
Mert ott van a változó jó,
Mert ott van a jövő szava
Gyermekeidtől ne lopd el a jót
Hanem add meg a fényt ott
Az alagút végén, ahol még a sötétség az úr, 
Mert ez a jó szolga, a Szabadságunkért fut!