Ablakom alatt elment valaki
Meghalt apám kopogott az ajtón?
Letett valamit! Talán a világ szennyétől Bemocskolt gondolatom rongyait?
Nem az volt, hanem egy kopott hegedű
Amit roma apám életét végig siratva
Megevett a nyű! Óh! Uram
Mért nem vettem észre, hogy
Valami fájt bennem, és csak én üvöltök?
Sakállal sírom át az esztendőm..
Bőg velem a vihar kint a fák alatt,
S belül bennem valami meghasad!
Valaha nyár volt a szívembe,
Most fagyott hó, és ordítva süvítő,
S cseppekbe hull a kertemben az ónos eső...
Most fáj a fejem! Talán, mert más idők jönnek...
Félelem gyötri mélyen ülő beteges szemem
Torkomba szorul a múlt bűne
Éjszakáim ferde kicsapongásai
Jajgató szüzek sikongatásai
Vének csóváló pillantásai!
Hova lett az erkölcseim egyenes vonásai?
És értetlenül bámulnak rám az asszonyok kisírt szemei!
Lágy szellővel röppen egy árnyék,
S Valaki megérinti a vállam.
Szomorú szememre könnyek köde száll,
És itt belül ordított bennem a kín! Úgy ám!
Húztam egész nap a törhetetlen igám,
S Ő hívott, hogy vigasztaljon,
Jó szót mondjon nékem,
S nem vettem észre,
Pont akkor, akkor éppen,
Mikor ott, villámlott az égen,
Valaki csenben imádkozott értem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése