Első levél Jankának

Első levél Jankának Hja, Kedvesem! üresesedik az elmém Bocsáss meg ha  zavaró lehet e levél, Bár a korom nem jogosít fel rá De írok neked arról, hogy milyen a világ. Öreg diófa nesélt nekem a múltról, Szölőindák kanyarogtak fel az útról Mesélnek a távoli kopott képek s azok a ruhák És az ontja az otthonról hozott hideg dunyha illatját. Egy kisfiú rémlik fel emlékeimben, aki Lehetett volna a miénk is, És egy kocsiban ülő mosolygós leány Aki te vagy, vagy lehetett volna a tiéd is. Kunyhó illatú nyarak, lopott pillanatok Az álmok szerelmes csókjai? Felduzzadt öröm pillanatai Nem te vagy?, Jankám, ezek csak elkopott ábrándozások lassú bárkái! Mi maradt meg nekünk úgy hatvanon túl Csak a hatvanhárom! Neked a szomorú Évek, és a négykerekű, De szeretlek tégeg úgy, ahogy vagy Mozogva, esetlenül, vagy mozdulatlanúl!