Csikorog a szélkakas a tetőn, szél fütyöl kopott vasán,
Száraz az idő, mint a szám,
Vízért nyúlok lazán
Holdfény csillog a fal hasán.
Lesem az ablakot, hátha valaki a kis ajtón belép.
Visszavonhatatlanul itt a hideg, és messze még a szent éj.
Nem vagyok egyedül advent napján, kiskutyám a lábamnál szuszog,
Írógépem kattog, és egy pohárban a gyertyaláng meginog.
Valahol egy sakál üvölt bele az éjszakába, macskám az ablakba dorombol,
Ezüst fényével bevigyorog a hold, és a teámat megiszom!
Lassan telik az idő, a család rég alszik,
A szobákból halk szuszogás hallatszik, nocsak!
Gyerekek ágyán összevissza játékok lapulnak,
A párnáikon féltve őrzött tavalyi ajándék plüss nyúl,
Tűz még a kályhában pattog, hol elhamvad, hol gyenge lángra gyúl.
A sarokba nézek, ott is látok még egy játékot!
Látom a gyermekek örömét, Fülemben hallom a jövő nevetését,q
Most tudom, hogy milyen a családom boldogsága.
Ma velünk volt az adventi szent áldás.
Ablakomon benéz egy fénysugár,
Mennyországot hoz, s ezer színes pompát...
Mint az isteni ígéret, vagy emberi jó szó?
Mert életében jót igért nekünk Jézus, a megváltó!
Nyugodtan alszom el én is
Az én játékaim is szerte szét,
Egy szent dalt dúdolt az éji szél.
Összerezzen a fán néhány levél
És szent karácsonyt igér a sápadt csillagok alatt, a hideg ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése