Ha majd vége lesz
Sötét bőrömre s földarcú koponyámra
Rávetülő sötét-szürke fény, végtelen tél a síromra
Sok év hazug szava, hamis lányok csókja
Ördögi körök ezek, mert megcsalt az anyag.
Betakartok élő kezek, kemény agyaggal
Sarokba lökött elhasznált lapátokkal
Hamis szerető ajkakkal, körbe csókolt
Barna bőrű testemet siratva.
És, a földtől feldagadt szájjal, átkozom
Az életem hiába valóságát.
Könyörtelen idő, s ellopott élet,
Ha majd vége lesz, nem ejt könnyet a világ,
Immár kezdődött egy új végtelen utazás.
Csontjaimba búvó alkotórészek
Oszlanak szerteszéjjel,
Te csak tarts emlékezetben.
Az Isten segítsen tégedet,
Te, a valaha volt szerelmem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése