Ars Poetica helyett
Verselek, csecse-becse betűim
Szavaim épp hogy ki tudom nyögni
Dolgaim, rendezetlenül össze- vissza
Sorsom, sanyarún- boldogan, alakul újra s újra.
Mint lépni tanuló kisgyermek,
Életvonalaim tenyeremen elmosódtak,
Haldokló dorgáló szavak, elfeledve,
El elmaradoznak, vagy keménypapírra íródnak?
Jaj, de bűnömről írni nehéz
S az intő szó is kemény,
Mint egy kölyök ki ablakot tört,
Büntetésül rám szállt a korhasztó idő.
Vannak boldogító röpke percek
Hunyorgó fakuló szép képek,
S bennük, hitem a szép életbe,
Sokszor, mint a tűzmadár hamvaiból újjá éled,
Elfáradt, de többé már nem lázad,
Hallgatag arccal a nap felé nézek,
Bűnöm megbánom, és a csendhez
Szól a halódó énekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése