Szeresd a gyermeked,
Hisz oly hálás szegény
Szivét tölti meg a jó szó
Az igéret, s a hozzád
Fűzödő remény,
Játszani engedd,
Hogy ha megnő
Alkotó kedvét
Ne veszítse el,
Neveld olyan felnötté
Hogy jó tett legyen övé
Mert tiszteli a törvényt
Úgy, ahogy te tetted egykoron,
Tudod, ha a mag rossz földbe hullik,
Akkor rossz termést hoz,
És feje felett ott áll a kérdés míg él,
Mond miért hozta így a sors?
De gyermeked ne legyen tunya
Dologtalan, és durva,
Legyen jó, bátor
Kemény mint a betonos utca,
Mert gyermeked téged másol
Mint írást a fénymásoló,
Mert tudd meg,
Olyan lesz, amilyennek alkotod,
Legyen dolgos és alkotó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése