Tévelygős útjaim elé valakik álltak,
Bódúlt aggyal, testem feltámadt,
És ballagtam békesen a sötét végzetem felé!
Nyári égboltot igért nekem az ég,
Hűvős szelet az őszi hideg szél
De lehúnyt szemmel sem láttam
Amikor lazán becsúszott a tél!
Már nem látom a szineit az éveknek,
Bőröm érzi a hidegét a télnek,
És megint havat hányt az égbolt,
Tova tünik számomra a kor!
Lassan elfogy a tinta a tollamból,
Valahol felvisít egy kutyahang, teli torokból,
És meghal köröttem minden vidám dal,
És reményt sző a félve kimondott
Szó,
A születésem ideje;
Ezerkilencszáz-ötvennyolc!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése