A betük halmaza
Borús szóval rikítja lelkem, a szózat
Melyet ajkad mond nekem mostan
Dühbe öltözik az égbolt,
S zenére dobbant.
És felsír egy kitolt kisbaba, És ájúltan
Széttárt lábakkal, fekszik az anyja!
Milyen időket élünk itt kisfiam?
Mikor ha kérsz esdekelsz, elhalkul a neked intézett szózat
Fejek elfordulnak töled, mert ők mást akarnak,
És akkor pont akkor, síkít fel a hathuszas vonat.
Szét darál engem az idő, téged meg földöz ragaszt!
Huszonegyedik század, felfogtad
Mit akart az elötted vonagló húsz ájult század?
És hinnéd, hogy akkor is volt Hathuszas gyors,
Amivel a szeretet tova osont?
És akkor is szét szakadt a népek szalagján
A címer.
Nincs már hangom, csak féltve örzött mosoly,
Mert nem vagyok költö,
Csak egy lábcedulára kijelölt vén ördög!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése