Hosszú még az út előttünk.
Bozótos, tüskés akadályok
És sikolyos rém álmok.
De mire megérkezünk kedves,
az értelem sátraiban a csókok beszürkülnek
S a gondolataink megismerhetetlenek!
Féltelek téged és magam
Mert azt ígértük egymásnak, hogy holtodiglan, holtomiglan,
De elérkezik, ígérd meg, hogy nem fog fájni
Arcomon csak mosoly fog látszani,
S te arcunkba vésted az örök ráncaink!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése