Pattog a tűz a kályhában,
Útjára kél millió csillámja,
Melege belepi a kisházat,
Ma Jézus megszületésének
napja van!
Tél van és hideget levegőt hord a szél
A család ebédjét főzzük a gázon,
A fenyő felöltöztetve a folyóson S az oly csuda szép, mint egy álom!
"Lesz friss gyümölcs még," mosolyog, a gazdasszony
"Kiflit is hoztam a piacról, friss ropogós."
Új terítő kerül az asztalra, és előkerült a jó bikavér is,
Kedvesem tölt egy kicsit .
Gyereket a járókába teszem,
Ide oda csusszan éppen.
Mára várjuk a Nagyit,
Aki ma délutánra megjött, és az asszony, ajtót nyit neki!
Boldog ünnepi örömöt áraszt az öreg szív,
Itt alszik velünk, egyhétíg talán kettőig!
Nagypapa már nem él!
Két éve hogy nincs velünk,
Elment messze tőlünk,
Most a mama egyedül él.
Talán ott egy macskája sincs,
Lejött Pestről unokázni,
Mosolya nekünk nagy kincs!
Mint mondja, eljött családját "kicsit megnézni!
Mikor este összeültünk a vacsoránál,
Beszélgettünk, a történetek hosszúak voltak,
A gyerek, már rég aludt, órámra néztem, késő éjfél van.
A kutyám az ajtóm elött nyugodott, a derék komondor
Csak hamar csend szállt a kis házra, és halkan a szobánkba csoszogok.
Szél el csendesült,
S a hold sápadt fény sugara
Karácsonyi csóvát küldött a hideg tájra,
S felemelő dicséret hallik ki az
Éjféli miséből,
Kezem imára kulcsolom
És érzem, velünk van a Jézusunk A megváltó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése