Hosszú utcán berzencén,
Mari Mama házát keresem én,
És amott egy eb ugat veszettül,
Betört ablakán megkopott téglák
Meszeletlen falak hírdetik,
hogy már rég nem lakik itt senki.
A szomszéd kerítését majd szét szedi egy puli a Bodri.
Decemberi álomra szenderít
A vén malomnak szét hullt fakerekei,
És a Cigány sarokba
Les az északi szél.
Setálok egyet az ünnepek utáni
Faluban még.
Messze van Jalcinától, Parrag,
Talán négy órára oda érek majd.
És egy szép ház ablakában
Alszik egy perzsa macska,
Alszik? Á, Csak úgy tűnik,
Egy müanyag baba fejét Fényesre nyalogatja s már
Sötétedik,
S felgyorsítom a lépteim,
Szél arcomba vág
És a dombon hazafelé
Rám köszönt a szétomlott eltünt berzencei vár,
És mint alkonya a télnek, oszlódik a napnak sápadt fénye.
Vár engem a homokon
Az otthonom,
Túl a "Szokák lejtőn",
A házunk,
Mátyás utca Huszonöt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése