Tél libbent a Berzencei tájra,
Pár madarat látni a felhők alatt,
Kéményekből fűst száll
Motor fűrész berregőre vált.
Egy kaukázusi eb, fekszik az ajtóban
Macska úrfi nem jár arra.
Ott pihen valahol az üres ólban.
Disznóvágásra készűl a gazda,
Az áldozat az óllakó, kövér zsíros malac.
Megjöttek a barátok s a hentes is,
Fél pálinka után még a kedvük is!
Mennek az ól felé, ökelme
Ideges már egy kicsit, rosszat sejt.
Visít is mint a fába szorúlt féreg, így ní..iii.ííí...!
Mi lett a vége, sok férfi disznót győzőtt,
a malac kifeküdt, kész! Megdöglött!
A feldolgozás megkezdődött!
És beindul a perzselés.
A szalma jól ég, és elfogyott egy hatalmas bála,
És előkerült valahonnan egy demizson bor, az asszonyok nagy bánatjára.
Károg fennen egy varjú,
Rászáll a kukoricagóréra,
s károgásával felveri a falu csendjét, reggel van, nyolc óra.
Néhány kört tesz, a magtár felett,
Jó magosan,
Pár szem kukoricára vadászva...
A kutya oda rohan megugatja
De a ravasz varjú addig
A lehullatott szemeket mind fel falta.
S itt lent csattog az acél és a kés,
És kint az utcáról, hoz a szél halk zenét.
Decemberben a falu márcsak ilyen derék,
És Berzencén, szeretetet hoz a karácsony,
Kettőezerhuszonkettő telén!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése