Újévi kívánságom Jankámnak

Mit kívánhatok újév hajnalán Jankám

Mararadj meg nekem örökre angyalkám

És mosolyod tengerében megfürödhessek

Hogy árnyékot adhass izzadó testemnek,

Mint madárkának a szomorúfűzesek

S én mezítelen valómat, elötted

Lemezteleníthessem.

újévkor

Újévkor

Újév hajnalán fázik a hajnal

Megbúvik a faház teraszán macskám a Kajla.

Az utcán szét dobált pezsgős üvegek, 

Imitt- amott petárda nyomok, és színes papírszemetek.

Haza ballagok az Öcséméktől,

Kicsit kótyagósan, bódultan,

Vár a család, tudom, otthon vannak, alszanak.

Amint a  kutyám meglát engem,

Körbe ugrál engem, s ránézek az órámra,

Hajnali öt van. sötét van! Lefeküdnöm nincs értelme, 

Mindjárt világos van,

Begyújtok a kályhába.

Megetetem a jószágot, s a kutyát.

A macskám is megjelenik,

Hozzám dörgölödik, 

Az ételből adok neki is.

Belépek a műhelyemben, és felkapcsolom a villanyt

Van még egy rossz tévém

Megcsinálom még ma.

Feleségem megjelenik az ajtóban,

Kezében ott a forró kávé

Szótlanul leteszi, és én megfogom 

A kezét.

Ő mosolyog,

Köszönetet rebegek, puszit is kapok.

"Januárba futott a tél ma hajnalban!"- mondom,

"De jó hogy ilyen családom van!" 

- S a kezét megcsókolom!

Haza felé

Hosszú utcán berzencén,

Mari Mama házát keresem én,

És amott egy eb ugat veszettül,

Betört ablakán megkopott téglák

Meszeletlen falak hírdetik,

hogy már rég nem lakik itt senki.

A szomszéd kerítését majd szét szedi egy puli a Bodri.

Decemberi álomra szenderít

A vén malomnak szét hullt fakerekei,

És a Cigány sarokba

Les  az északi szél.

Setálok egyet az ünnepek utáni

Faluban még.

Messze van Jalcinától, Parrag,

Talán négy órára oda érek majd.

És egy szép ház ablakában

Alszik egy perzsa macska,

Alszik? Á, Csak úgy tűnik,

Egy müanyag baba fejét Fényesre nyalogatja s már

Sötétedik, 

S felgyorsítom a lépteim,

Szél arcomba vág

És a dombon hazafelé

Rám köszönt a szétomlott  eltünt berzencei vár,

És mint alkonya a télnek, oszlódik a napnak sápadt fénye.

Vár engem a homokon

Az otthonom, 

Túl a "Szokák lejtőn",

A házunk, 

Mátyás utca Huszonöt!

December huszonötődike

December huszonötödikén lágy szellő

Rohan a fák közt.

Kettőezerhuszonegyben nem fázott az akác erdő!

Esőre vár a felhő oda fenn, s a halastavunk hideg és csendes. 

December husznötödike hajnalán,

Felsír egy kis gyermek,

Karácsony reggelén az állatok is hallgatnak.

Ma csendesek! 

Karácsonyt mond a hajnali szónok, a fekete rigó, 

bekukucskált a hidegnek ablakán!

A fenyődoboz illatú, sápadt napsugár 

Megsímogat egy kisbabát,

December huszonötötikén, újra megszületett a mennybéli király! 

Nem harsogja szét ezer kürt jöveteledet megváltónk,

De ott vagy mindenütt, ahol gyermek- könny csorog.

Mert uram, szerető kezed törli le azokat..!

S új szeleket hoz ez a decemberi hajnal!

Karácsonyi dicséret

December végén, a hold sápadtan világít

Valahol messze egy gyermek felsír,

S valahol a három király útra készen áll, 

Amint, elindulnak a sivatagon át

A csillag utat mutat nekik! 

Szent este van, es itt a hó nem esik 

Hideg van, fázik a fennsík,

S anyja ölében szent gyermek elalszik,

Áldott család elcsendesül egy alkóvban

És áldás jön minden látogatónak!

Három király megérkezik, 

Nem a  trónjukra ülnek,

A Három király énekükkel, 

e-kép hegedülnek:

"Legyen Szent a neved kicsi jézus, 

Áldás legyen neked, s nemzetednek.

Embereknek jót akarója,  meg gyógyít minden lelket,

Feltámasztod a holtakat is, vakembernek látást adsz,

Asszonyokat is gyógyítasz, 

Férfiakat tanítasz, és csak adsz, És adsz! 

Csodatévő életed lesz, mert az úr így akarta

Csilingelő angyal ének, kiséri a te utadat.

Hála neked uram teremtőm, hogy őt küldted,

Megváltani a világot, a sok bűnben."

Igy áradoznak a királyok, muzsikájuk zeng, zsong,

Mária csak mosolyog, áldott szent,

A kisded alszik lent, a szalmán, s oda fent, 

Száz angyal vigyázza a megváltónk, igaz álmát! 

Kisasszonyka dala

Kismadárka fent az ágon, 

Piros almát vettem nyáron,

Egy barátnémnak hoztam éppen,

Mikor egy törpe kérte szépen. 

"Addsza oda a kicsi almát, 

adok neked

Csodatevő szalmát,

Ha ráhajtod kicsi fejedet,

Alszol tőle mint a tejecske." 

"Oda adtam az almát neki,

És én vidáman mentem haza,"

Alig vártam hogy este legyen,

Fejem a varázsszalmára tegyem,

Forgolódtam ide-oda, de nem 

Jött álom a szememre!

Bántam a cserét,  

Mikor anyám a szobámba lép,

Kezébe ott a Jancsi bohóc, 

S nekem mesét is mondott . 

És az álom manó kitörőlte fejemből

Csókjával a délutáni nagygondot,

Helyette sok sok babát, mackót, rétet pillangót,

És sok minden finomságot hozott!

A gyermeki álom oly hosszú,

Mire fel kel a nap, boldogan mosolygok,

Életünk kacagás és 

Önfeledt a játék, 

Oda a könny a bú!

És valahol a faluba  déli harangszó, 

Ércesen meg kondul.

Lázálom

Beteg vagyok, a láz gyötör

Talpam is fáj, s ég a körmöm

Cserepes számmal keresem a vizet, 

De a poharamba más van! Tea, Mézes!

Megiszom, lassú kortyokban,

S Már nem is fáj a kezem, 

a combom, a fejem,

Mellém fekszel drága, mesédet mondod

Izzadtságunk felhevít a paplan alatt forrón

A kalmopirynt kaptam az este.  S reggelre

Nem fáj már semmim! És te hozod az ételt,

Megetetsz,

Agyneműt is cserélsz! 

És engem zuhany 

Alá tessékelsz, 

S kacajod gyermekien

Huncut, 

De jó hogy jöttél angyalka, te vagy ma az úr!

Akár egy tündéri lény, lepkeszárnyon, 

Az vagy, nem más!  És egészséget hoztál, 

Pedig ez csak egy álom volt

Egy csodaszép álom, és milyen valóságos!

Amikor Barcson együtt volt karácsonykor a családom.

Pattog a tűz a kályhában,

Útjára kél millió csillámja,

Melege belepi a kisházat,

Ma Jézus megszületésének 

napja van! 

Tél van és hideget levegőt hord a szél

A család ebédjét főzzük a gázon,

A fenyő felöltöztetve a folyóson S az oly csuda szép, mint egy álom!

"Lesz  friss gyümölcs még," mosolyog, a gazdasszony

"Kiflit is hoztam a piacról, friss ropogós."

Új terítő kerül az asztalra, és előkerült a jó bikavér is, 

Kedvesem tölt egy kicsit .

Gyereket a járókába teszem,

Ide oda csusszan éppen. 

Mára várjuk a Nagyit, 

Aki ma délutánra megjött, és az asszony, ajtót nyit neki!

Boldog ünnepi örömöt áraszt az öreg szív,

Itt alszik velünk, egyhétíg talán kettőig!

Nagypapa már nem él!

Két éve hogy nincs velünk,

Elment messze tőlünk,

Most a mama egyedül él.

Talán ott egy macskája sincs,

Lejött Pestről unokázni,

Mosolya nekünk nagy kincs!

Mint mondja, eljött családját "kicsit megnézni!

Mikor este összeültünk a vacsoránál,

Beszélgettünk, a történetek hosszúak voltak,

A gyerek, már rég aludt, órámra néztem, késő  éjfél van.

A kutyám az ajtóm elött nyugodott, a derék komondor

Csak hamar csend szállt a kis házra, és halkan a szobánkba csoszogok.

Szél el csendesült,

S a hold sápadt fény sugara

Karácsonyi csóvát küldött a hideg tájra,

S felemelő dicséret hallik ki az

Éjféli miséből,

Kezem imára kulcsolom

És érzem, velünk van a Jézusunk A megváltó!

Kérdések

Eltüntek lassan a szokásaink!

És a cigány tábor égbe ment?

Mellettünk fekszik a kimúlt hagyományaink!

Ó jaj, Nemzetem 

Élve haltál meg.

S telepünk házainak falai mellett

A cigánydalt nem tanítják...!

Ha énekled, szemed lesütöd,

Most miért nem  énekelsz cigány nótát?

És ha nem viselsz farmert, vagy valami polót márkásat,

Akkor is senkinek tartanak kisfiam?

Hidd el ha majd  a kulturád veled kihal, 

és nem marad más, akkor mi lesz veletek,

Beolvadtok egy nagy tégelybe,

És őrült rock zenébe, s  bele lopod

A romaságod pompáját! És te konok,

Ez már nem te leszel gyermek! 

Csak egy felvillanó emlék kocka, 

Egy szépen levetített dokumentum filmben!

Kikelet dicsérete

Telet hoz a november

Szánkót húz a december

Jeget vág a január

Farsang ízű a  február. 

Csók ízű március

Újszülöttet hoz az év

Reményt áldást szór a szél,

Tavaszt ringat, a bimbozó rét. 

Tavasz, tavasz, te legszebb színű kék

Íme itt vagy, hoztál mindent ami szép,

Lágy hangon énekli himnuszod

A május, a  langyos évszakod! 

Ábrándokat kelti  a szél

A melegtől izzik a kék ég

S Te szerelmem, maradsz még

Mert sok színbe ringsz...

És odakünn az égre suhíntasz szivárvány színt, 

S az arcokra, nyár eleji  pírt!

miért?

Miért olyan nehéz jónak lenni

Vagy inkább számitóan rossznak...

Miért nehéz jót cselekedni...adni,

Amikor a többöl is juthat a pórnak? 

Miért nehéz adni abból amiből sok van

Avagy ha nem adsz, akkor eméssze el marósav...

Avagy ha szegény vagy odaadod az összeset!

Látod a világ csak harácsol, felduzassza 

Tartalékait

És a két végponton az olló csak

Nyílik csak nyilik, és a gazdag

Is csak mezítelenűl tér meg urához

Pedig, a felfestett aranycsík 

Sem tartozik a porával teli urnához!

Karácsony

Grádicson másztam a fel a padlásig

A kis ablakán lestem ki az udvarig.

Kint magas volt a hó, még esett egy kicsit!

Kis gyermekként innen lestem a szobát is.

Azt igérte nevelőanyám, ha jó leszek,

Még láthatok egy igaz embert,

Kinek neve Jézus krisztus volt,

Ki karácsonykor született meg juhok közt. 

"Máriának szent gyermekét három király csodálta

Szent gyermek elé tömjént, Aranyat tett az egyik király, Menyhért!

S a többi király csak mosolygott és így dalolt

"Megszülettél, mi megváltónk."

Nevelő  anyánk eképp mesélt nekünk.

Miközben  gyúrta az ünnepi kenyeret,

És zsoltárokat énekelt.

És akkor mennyei szeretet töltött el minket! 

Számoltunk hogy mennyit kell aludni

Hogy Jézuskát láthassuk, de mi

Csak arra ébredtünk szent napkor

Huszonnegyedikén reggel,

Hogy a fa megérkezet, 

És estére fel volt díszítve!

Csoda nap volt az nekünk,

Rengeteg játék, karácsonyi díszek özöne,

S tényleg meg jött a Jézus. Bennünk lakozott, csendben, szeretetben előbújt imánk alól,

Kezét imára kulcsolta, s értünk,

Mondott imát csendben,

És akkor ott a grádics alatt, 

Pompával teli csodát

Emelt nekünk, az ámuló szemű gyerekeknek!

Télapó váró (vers gyerekeknek)

Kip-kop kip-kop 

tizenhat patkó

Repül fel az égre

Vekük volt a télapó! 

Csitt-csatt fények

A vén Göncöl szekéren

Megrakva a hintója

Minden finom jósággal! 

Megvillan az égen 

A legfényesebb csillagpor

Ma eljön hozzád éjjel

A jóságos télápó!

Tégy sütit az asztalra

S ajándékod megleled

A piros kis zsákodba

Titokban  elrejtve!

Decemberben itthon

Tél libbent a Berzencei tájra, 

Pár madarat látni a felhők alatt,

Kéményekből fűst száll

Motor fűrész  berregőre vált.

Egy kaukázusi eb, fekszik az ajtóban

Macska úrfi nem jár arra.

Ott pihen valahol az üres ólban. 

Disznóvágásra készűl a gazda,

Az áldozat az óllakó, kövér zsíros malac.

Megjöttek a barátok s a hentes is,

Fél pálinka után még a kedvük is!

Mennek az ól felé, ökelme

Ideges már egy kicsit, rosszat sejt.

Visít is mint a fába szorúlt féreg, így ní..iii.ííí...!

Mi lett a vége, sok férfi disznót győzőtt, 

a malac kifeküdt, kész! Megdöglött!

A feldolgozás megkezdődött!

És beindul a perzselés.

A szalma jól ég, és elfogyott egy hatalmas bála,

És előkerült valahonnan egy demizson bor, az asszonyok nagy bánatjára. 

Károg fennen egy varjú,

Rászáll a kukoricagóréra, 

s károgásával felveri a falu csendjét, reggel van,  nyolc óra.

Néhány kört tesz, a magtár felett,

Jó magosan, 

Pár szem kukoricára vadászva...

A kutya oda rohan megugatja

De a ravasz varjú addig

A lehullatott szemeket mind fel falta.

S itt lent csattog az acél és a kés,

És kint az utcáról, hoz a szél halk zenét.

Decemberben a falu márcsak ilyen derék,

És Berzencén, szeretetet hoz a karácsony, 

Kettőezerhuszonkettő telén!

Halál szavai

"A halál a városfalnál ül, és vár. Egy okos ember érkezett a városba, aki meglátja őt és megkérdezi: "Halál, te mit keresel itt?" A halál azt válaszolja: "Bemegyek a városba, és elviszek 100 embert." Az okos ember beszalad a városba, és azt kiáltja: "Jön a halál, 100 embert el fog vinni!" Az emberek beszaladtak a házukba és több hétre bezárkóztak. 5000 ember halt meg. Amikor az okos ember elhagyta a várost, a halál még mindig ott ült. Az okos ember dühösen kiabált: "100 embert akartál elvinni, de 5000 halt meg!" A halál így válaszolt: „100-at elvittem, időset, beteget, mint mindig. A többit a félelem vitte el ... ezért te vagy a felelős!"

(forrás: Orsós György)

Második adventi gyertya

Hideg van ma reggel

Fagyot igért a hírek

Zuzmarát billegtet az ág

Advent második napján

Szellő fúj el gyertyát. 

Csendes őszt felváltja a tél

Karácsonyi ajándékot hoz a szél.

Megannyi szívben él a remény

Leszmég hó, lesz még boldog új év. 

Fent a hegyekben, már leesett a hó

A síkon várják a csodát, várják a takaró

Fehér havat, magvat igérő a télapót,

S színpompás nyarat , a hó alól. 

Kivánj szeretetet, kivánj boldogságot

És hozd el a karácsonyi szent szót

Áld meg az imádkozót

S áld meg a szegényt, és áld meg a gazdagot, és tégy emberi

világot!