Többed magával az ablakban, a nyári napsütésben egy orchidea virágzott a nyuszifül és egy szúrós kaktusz mellett. Az orchideának nagyon szép volt a virágja. Lila és fehér felváltva gyönyörű kontrasztot adott a virágnak. Az orchidea büszke is volt magára. Fejét magasan hordta, a többi növény nem kis irigységére.
Sokáig szépen virágzott az ablakban, míg nem érezte hogy nagyon szomjas. Már egy hónapja hogy nem kapott vizet. Már konyulni kezdett a levele is. Már napok óta nem látta gazda asszonyát. " Talán elment valahová, Biztos elutazott." Leste az ajtót." Bármikor beléphet"- gondolta. "De jó hogy ti kevés vízzel is beéritek!" - irigykedett magába az orchidea. " Segíts kérlek öntözőkanna. hiszen neked mindig tele van a pocakod vízzel. " Az öntözőkanna persze egy hangot sem adott. Kevélyen ült a polcán egyedül, néhány szerszám társaságában.
A napok teltek múltak. A gazdaasszony csak nem jött. Már minden levele tönkre ment és a virágainak szirmai is lehullottak. A kaktusz harsányan fel nevetett. " Nézd meg én hónapokig kibírom víz nélkül. Te pedig nem. Én télre gyönyörű virágokat hozok te meg most virág nélkül maradtál." - ne bántsd ! kérte a nyuszifül a kaktuszt. - " Látod hogy megbűnhődött érte. "Ahogy kimondta a gazdaasszony épp akkor lépett be az ajtón. Asszonyság vizet öntött a virágokra sőt a tálcácskájukba is. - Ne haragudjatok rám kincseim, beteg a testvérem nála voltam ilyen hosszú ideig. -Mondta és az orchidea körül rendbe tett mindent. Az elszáradt szirmait eltávolította, majd egy kicsit óvatosan levágta a nagyon száraz gyökereit. - Remélem nem nagyon fájt? suttogta .Az orchidea boldog volt és fogadalmat tett. Ha egy év múlva újra virágai lesznek nem fog öntelt és nagyképű lenni. Bocsánat kérően nézett az egy szem megmaradt virágjával a virág társaira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése