Még porzik az út, ahogy elviharzott a kocsid
Hátra sem néztél, és nem is sajnáltad még.
Elmentél, fájt, de ma már nem érzékekelem
Itt van mellettem a sorsom, aki engem érdekel.
A padlóra zuhant kedvenc lemezem
Egy Sosztakovics halt meg a szívembe.
Telefonom elhalkult, talán az aksi?
Nem írsz nem hívsz..mintha látnám,
Csak a szobád sarkába sírsz...
Ahogy befordult az idő velem
Az én motorom is gyengül, lassan tönkre megy. Kitudja...itt fáj legbelül.
Nem érek rá panaszkodni, hatvan felett, felnevet egy új sors velem.
S a kutyád vicsorogva bámul engem...
Azt hiszem, nagyon fázom,
A hajnal észrevétlenűl az ágyamra szállott, mint egy pihetoll
A jeges faágairól lezuhant egy Csomó hó a magasból.
Lassan beköszönt egy új világ
És az ima ami szent, mint a köd, fel szállt.
A remény arca most mosolyra vált
S felzeng a dal, kattog a tű,
recseg a hangszoró,
És itt-ott sarjad már a tavaszifű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése