Egy bogárka dongva köröttem száll felismerem,
Ez egy szentjánosbogár,
S megállok egy percre.
Egy falevél elfáradt, és mintegy
Madártoll lelibbent a fáról.
Az erdőben minden fa lombja
Hűst ad,
Egy vargányát látok a fű alatt,
S látom még aprócska a gomba.
Egy szarvas kilép a tölgy mögül
Fent a lomb tetején egy sólyom fészek ül,
És felsikolt messziről a nagy madár,
Valamit hallhatott, vagy a fák közt egy kis mókus zöreje volt tán?
Lentről most csak őt látom
csőrébe egy kövér patkány
Most fogta az elöbb a réten, vagy valakinek az udvarán Górénál?
Még szemezek egy kicsit a madárral
és óvatos léptekkel folytatom az utamat.
Egy sikló siet a homokba, oda ahol
rönkök sorakoznak a fenyők közt.
Friss még a forgács alattuk,
és az kupacba rakva.
S lejjebb, csendben tovább folyik
A Lipéki- patak.
A belogó bokrok
árvalányhaját tova viszi a patak sodrása!
még egyszer sóhajt az erdő
és a vöröslő rőt jelzi,
Lassan itt az ősz.
A nap lebukóba van
Arany színével befesti az eget
És a falu lakói hangos imával Köszönnek el egymástól, és az est csókot lehel a falura,
és a lámpák fényénél, táncukat ropják az éji bogarak.
Nyolcat kongat a templom harangja
holnap is lesz egy nap
és vár a munka, vár a természet
És jó lesz újra látni a megszokott
arcokat, akik rohannak,
Dolguk után, szótlan komoly arccal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése