Elengedés

Ma azt álmodtam
Hogy veled játszottam
kicsi fiam
Velünk volt Bernie a kutya
S te meglovagoltad
mondtad: "gyi! gyí! Te kutya!"

Boldog voltam
akkor, mert láttam
arcodon az örömöt

és hallottam a gyönyörű gyermeki dalod
S láttam a fogócskádat a körön.
Nekem már fárasztó a foci is,

és én komoly felnőttként
beálltam a kapuba védeni,
úgy csináltam mintha
az erős rugásodtól
fájt volna a lábam,
hogy hiteles legyen, elestem

a kapunál. Az esés
nem volt igazi.
Csak a boldogságtól

sírni tudtam volna akkor,
mosolyod rögtön meggyógyított.
Az örömöm határtalan volt.

kettőezer tízennyolc ha jól emlékszem
ketőezertizennyolc márciusán
Végleg elmentél! Szíved elesett,
Az Úrhoz megtért.

De, te tudtad komoly emberként,
hogy erről a "pályáról" nincs vissza út
nincs többé visszamenetelés!

És én akkor ott álltam értetlenűl,
mert fájt!
nem hittem a hírmondónak,
mert fájt, hogy akkor titokban
távol voltam tőled, kisfiam!

De, elengedlek mamár,
kezedet nem fogom
mert a szívem markán erősebb,
az emléked,  ezért megtartom!
Mert ebbe, elöbb- utóbb elpusztulok.