Fáradt vagyok, ne bánts szavakkal hát
Ringass dallal, szitár zenével, te lány
Nem akarok panaszkodni, de fáj már
A hitetlenség, a gonoszság, es fáj a hűtlenség angyalkám!
Fáj hogy kirekesztett voltam,
Hogy otthon nálad sosem voltam!
Hogy arcodról eltűnik a mosoly,
Ha rám nézel, s ha hozzád szólok!
De te édes, nevess rám
Én nem halok meg, de nem ám
Mert szemem és kezem, őríz téged,
Mint kert a rózsafáját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése