Még tombol bennem a múlt
Lomhán, majd durván felém nyúl
Bűneim miatt fetrengek barnára sült bőrömben Atyám,
S te mindent tudsz rólam, azt is hol ér utol a halál!
Ma még nem ettem! Fehér az ajkam
Álmom megkisért, mint tolvajt a hajnal
És a bolt mellől, kenyeret, tejet loptam.
És Laurám álmomban megcsókoltalak.
Szerelmem, s te akkor rám szóltál
"Hagyj békén, mit csinálsz!"
Elloptam ifjúságodat, s majdnem az öreg korodat is,
Kihasználtam azt, s én a bűnös, a hamis.
Titokba megcsaltalak!
Nem írnék a múltról verseket
De ma már nehéz a szívem
Ősz fejjel, megértettem,
A lopott szerelem, nem mindig édes,
De fáj, ha ott hagy egyedül
És egy életen át sír értem
A húrnélküli kopott hegedűn.
Konok lett bennem az élet mára,
S megöregedtem Laura.
Még fájnak bennem az emlékek
Néha meghasogatják a fekete szívemet!
Bűnöző vagyok Lauraa!
Látod? Ilyen volt az életem!
Felgombolyodott a cérnaszál
S én konok a gödrömbe végzem, nélküled.
Tudod, tántorog bennem a szeretet
Mint, részegben a hordónyi szesz,
Kései szerelem ez az ige, ami mozgat már,
Túlélni érted minden mást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése