Tavasz
Még tétován jövöget a tavasz,
Tél hideg köntösével,
Földből alig életecske sarjad
Felsír a felhő, s zokog alá,
Megönti a mező füvek sarját.
Nap is bátortalan, melege gyatra
Olvad egy fenyőgallyról, a hideg jégcsapja,
Kavarog az északi szél
Ereje, mint egy fiatal szellőé,
Vadóc, és kajla!
Házikó tetején forog a bádog kakas
Könyvet lapoz a szellő úr,
néha lassan néha gyorsan
Egy nóta van az ajkamon
És a gitárom csendben dalol, zúg.
Tavasza van madaraknak Ott csicseregnek fenn a fán,
Kikelet virágán zsong egy méh
Fehérbe borulnak a meggyfák a körte fák,
S lassan lágy tavasz van!
Szivembe is eljő már, csak kár, hogy elmúltam hatvan,
És a csontjaimban az idő is elkorhad lassan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése