Tiltott almát rágtam, mellé eperfa levelet
Rágcsáltam, s nem tudom miért rád gondoltam Eszter.
Ma hallgattam a rigókat az útmenti fákon,
S arra gondoltam, miért vagy tőlem távol.
Féltem ma reggel attól is, hogy elvisz engem ez a tavasz,
S csontjaimon röhögnek a károgó varjak.
De, nem mert tudom hogy itt vagy nekem,
Mint egy nagy fa a kis törékeny virágot,
Ágával védi, mint unokáját az öreganyó!
S hirtelen szép lesz a világ.
Megjöttél hozzám, elhozott téged az út,
Sárgán virít a kikerics az árok parton,
És röptében sikolt egy éjjeli bagoly
Fészkére száll a veréb is,
Így vagyok veled is, mikor nálad vagyok édes,
De most nem történik semmisem.
Csak a szívem hangosan zakatol, mintsem
A hirtelen szerelem, eltűnne belölem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése