jó szülő légy

Fogd a kezecskéjét míg kisded, féltsd és óvd,
Mert e zajos világba, sok a borzalom.
Most szülted világra, sírása hangos,
Hogy milyen ember lesz, ez számodra is fontos.
Mintegy mágnesszalag melyre érthető szavakat mondsz,
Jegyzi tanulja, motiválja a jóra,
s majdan ha felnő,
Ő lesz neked az igazi támaszod.
Ha majd elesel, téged is fel segít,
Mert te is azt teszed vele,
És unokádnak jó szülője lesz.
Ha megöregszel, szeretete vesz majd körül,
S a megvénhedt szíved táncra perdűl
Gondod, bajod az ővé lesz,
Hiszen te őt így nevelted fel!

Sára

Ülünk a padon a házad elött , Öregesen, mint két hűséges eb.

Beszélni nincs kedvünk, csak én lesem

Hogy a szél, hogy fúj a szűr felett,

"Láttam lányodat tegnap, 

Aki ma már kész asszony lett..

S Unokáidat is, akik egyre jobban növekszenek!"

S emlékszel arra mikor fiatal voltál, 

Ringó csípődböl, romatáncot roptál?

Hosszú hajad, a tűz fényénél meg meg csillant,

A zene különös mosolyt csalt akkor az arcodra?

Mamár nem mulatunk Sára!

Fájdalom költözött megvénült csontunkba.

Uradat gyászolod, már régóta.

Hej pedig Sára, Sára!

Szeretném még látni táncodat, 

Gitárt fognék azon nyomban, 

De, hol van bennünk a táncra a vágy?"

Csak ez az emlék vers maradt, És  hosszú hosszú hallgatás.

Szerelmemhez

Kicsi lepke hová repülsz?
Kicsi szárnyaddal tova tünsz..
Kék szelecskét kergetsz éppen, 
És valami álmot látok, ha behúnyom a szemem,

S én kergetem azt, 

Kicsi lepkém,
Sosem érlek el, ez csak egy ködös, zavaros kép,
Gyönyörű pillangóm, selymes ajkad
Csókja elillan, eltűnikmint a  hűtlen tavasz!

Kicsi lepkém kékszárnyad, elvitte a tél,
Halott lett nélküled a május is, 
Kicsókolja ajkad bíbor bibéjét,
És szívemben miért öl meg a csendes féltés?

Lassan ébredezik az elmém,
Egy lenge nyári szél, libben tova,
És a fojtó légben, egy halott pillét,
Sodort felém egy derengő  emlék!

Most már tudom, hogy örökre eltüntél,

Nem sírok, csak fáj,

S eltünt veled sok tíz év, 

Vagy inkább száz,

Oly lágyan, mint a kék szányú susogó déli szél!