Szerettelek akkor, de vak voltam
Mint a világtalan lélek bolyongva,
Mert azt hittem szerethetlek.
Mikor rám néztél, azt hittem ez viszonzott
Szerelem, de nem, csak lágyan suhogó szél volt,
Mindent megfojtott a tehetetlen düh
Te fiatal vagy én az öreg, mit remélhetek
Hatvan felé egyedül?
Hagyom a folyót a medrében folyni
Mert tudom már! Ha megakasztom
Irtózatos lesz az ár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése