Nem szerettelek de nem ám anyám,
baba voltam akkor, kit intézetbe dugtál.
Heten voltunk testvérek
más-más apánk volt, Ó egek,
Nyolcadiknak megszülettem, ez kész rettenet.
Anyák napjára nem jut eszembe semmi amit adhatnék.
Anyám neked ki megszültél engem,
Nem adhatom szívem szeretetét,
Pedig ott a mélyben vagy már,
mert te sem adtál mi több, nem is gondoztál!
Testvéreimet, akárhogyan de fel-
nevelted.
"írní alig tudnak", azt mondtad egyszer nekem.
"ha én neveltelek volna fel
Buta ember lettél volna te gyermek."
Megköszöntem sajátos értelmezésed,
De tompa agyam, a te logikádat
sosem értette, és nem is akarja.
Kilépve a kunyhódból aznap,
csak annyit mondtam
Neked is, Boldog Anyák Napját hát, Mama!
Ma már nem sírok a régmúlt dolgok felett,
Intézetis gyermek lévén lopni mentem szeretetet,
S láss csodákat kaptam is
sokszor rossz csomagolásba.
Lányoktól csókot, s végén búcsú levelet is.
Költő lettem látod kicsiny hazám,
"börtönlakó leszel" jósoltad valamikor édesanyám,
de nézz reám a fiadra,
Sötét bőröm ellenére
jó ember lettem, te egyetlen szegény roma anya!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése