A téli mesém

Az éjszaka is mesét mond
hallgatja a kuvik,
játékod az asztal alatt fekszik
s kötényed zsebébe nyugszik

arany öt forint!

Ma még alig ettél te fiúcska
az asztalon nevet vagyis szárad a kenyérhéja! Ni ni ott  keksz is van!
és itt a foltos ruhácskádon szendereg egy kicsiny katica.

Ma mesét mond az anyu tündérekről, 
mesél angyalkákról, szép kertekről
ma már nem kiabál a kert ajtóból postás, 

újságot a platán fákról a varjak mondják.

Hol volt holnem volt, volt egyszer ember

nagy szakállú nagy hasú pocakos

pirosarcú ember.

Az volt a heppje, mindenhova betekintett,

de nem az ajtón kopogott, hanem

berepül a kéményeken.

Ez az ember, piros ruhát hord

szakálla fehér mint az angyal szárny

Útját kiséri egy varázs rénszarvas szán

és két láthatatlan szellő arcú lány!

Tündérek táncra perdülnek

teddy mackók párnára ültek

játék vonatok hatalmasat fütyülnek

lány babák a piros fénytől megszépülnek.

Egy labda vár az udvaron, 

hamar szólj a barátodnak,

focizzatok egy kapura

míg meg szólal az esti duda.

ott a konyha, vár a lakoma.

De már tíz az óra, térj nyugovóra

aludjon veled el a szél is

álmot hozzon a manó neked is

de, nézd csak a kabát és a sál is aluszik

holnapot hoz a fényes hold, neked is!