Az éjszaka is mesét mond
hallgatja a kuvik,
játékod az asztal alatt,
s kötényed zsebét varrja anyuka.
Ma még nem ettél semmit te fiúcska
az asztalon nevet s szárad a kenyérhéja,
s foltos ruhácskádon szendereg
egy kicsiny katica.
Ma mesét mond az anyu tündérekről,
mesél angyalkákról, szép kertekről
ma már nem kiabál a kert ajtóból postás,
újságot a platán fákról a varjak mondják.
Repedezett ajakkal keresem
hitedet, a szeretetedet
de amit találok, gyülölet
vagy Choli Daróczis önkivület?
Egy vén emberre leltem, kapunk alatt
koldult, s neki adtam az utolsó vasam,
Rám ordít a rendőr maga
"menjen onnan, magának nem ez a hazája!
Most már nem panaszkodok, csak sorba állok, s a szociális jóból
nekem is valamicske csorgott,
és a nagy kövér hold, fent sárgán vigyorgott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése