1944 adventje

1944. Apám adventje

Szent napra virradt a decemberi naptár

Jégruhába öltözik a világ, 

Harmat cseppek lógnak le az ágakról, 

Adventkor jött meg apám  táborból, rongyokban, 

Valami lesoványodott gebe háton.

Szent ünnepen a gyertya fényre gyúl

Imára kulcsolódnak gyermek kezek,

Huszadik században 

Bekötött szemmel jár a szeretet!

A megégett s megfagyott ágakon emberi könnyek ringanak

Lövedéktől felszántott földeken

Már csak az asszonyszemek sírnak.

Békegalamb erre nem járt,

Félelem üli meg az ország határt, 

Apák s anyák fagyos földből

Körömmel kaparják a megfagyott burgonyát.

Imára szólít fel lelkünkben egy kisded sírása.

A szívek ablakában, hol csak a barmok hangja bőg

S távolból egy repülőgép rotorja felpörög

És megcsordul a könny.

Apám, még leül a székére kezében hegedű,

Szimfóniát szül a rengeteg nyűg

Lent Barcson a telepen

Ezerkilencszáznegyvennégyben,

Amikor megszületik advent este

Anyám kilencedik gyermeke,

És a szomszéd kutyája

Bele üvölt a hideg éjjelbe!