Mi lesz ha véntestű sétáinkba beléd kapaszkodok?
Mi lesz ha szemeimmel többé nem hagoskodhatok?
Mi kesz ha földbe száll a testem
S te drága, többé nem leszel velem?
Lesz akkor égzengés?
Lesz tánc önfeledt dobpergés?
S lesz akkor, hogy valaki karodba kapaszkodik?
Lesz benned akkor kérdések tömkelege a város főterén?
Mert tudod, lesz eső után szivárvány az ősz kék egén,
S lelkem veled sétál, akkor is a park fűvén.
Haj, de mit beszélek, én itt
A sötétét éj, még messze vitorlázik
Tavasznak nyíló ágain
Csivitel az élet, s kergetik
Egymást , veréb, galamb, és csíz,
S messze egy mozdony füttye felsikít,
Lányok csókja, lemos minden szomorúságot,
És a nyáréjszaka, szemeinkre küld, forró álmosságot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése