Az ajtó éjszaka itt is zárva van. Csend honol a támogatott lakhatásunkban mint mindig éjszakánként.
Valahol a hideg éjszakába, egy kutya ugat fel.
Fázik kint a vackán a macskánk Misi is. Gondozónk, tesz vesz a papírok közt, munkája csendes de én még ébren vagyok. Holnap a szociális központba covid-19 elleni oltást megkapjuk. Sajtót figyelve, drukkoltounk, hogy Pfizer legyen az oltóanyag, mert talán ez a legjobb. A legjobb? Nem tudjuk. Kevés információval felpakolva, győzködjük egymást, "felveszem, én meg nem" között, ha az oltást felvesszük, akkor szabadok lehetünk rövid időn belül?
Az okos Bácsik és Nénik kiáramló információi szerint, a nyájimmunitás akkor fog megjelenni, ha 5 millió hazánk fia beoltatja magát.. csak hogy kedv az volna, de a brüsszeli vakcinák gyatrán folydogálnak át a határonhozzánk.
A szabadságról álmodunk. Van akinek azt jelenti a szabadság, hogy bármikor kimehet a faluba, onnan a könyvtárba, a boltba, vagy csak egyszerűen sétálni.
" Gyuri! Jössz velünk sétálni?" Kérdezik az asszonyok.
A fantáziám elkalandozik, és már látom magam ahogy Berzence utcáit járom, és keresem a régi vizimalmok romjait, át megyek a "vucselán", ami egy átjáró a Kossuth utca, és a Hosszú utca között. Élvezem a tavaszi napsütésben a gyümölcsfák virágainak illatát. Szilvafa, meggyfa cseresznyefa, almafa, és nem utolsósorban akác virág.
Gyerekek mosolyognak ránk. Hallom ahogy a Zsuzsink Neoton dalt énekel, és játék babáival hintázik a Mátyás utcai játszótér hintáján.
De, egyszer csak az álom véget ér, és érzem a kinti fényekből a hajnalt. Kezdődik egy újnap, és talán február 18- án a második oltás után, becsoszog hozzánk is az intézmény elhagyási, és a látogatási tilalom, megszünésének hírét hozó jó öreg tündére, boldogságot varázsló pálcájával, a zárt kapura. Akkor mindegyikünk arcán újra mosoly lesz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése