Gyékényes

Délutánt kongatott Gyékényes harangja

Szerelem űzött gyalog ebbe a faluba 

Mária a barcsi cigánylány elzavart magától

Mert tudta, hogy szívébe én hoztam a bánatot.

Kotró vizében mostam meg kölyök arcom

Leakartam mosni róla szerelmi bánatom!

A harang  csak perceken át zúgva sírt, 

Talán mert tudta,

Hogy ma én tizenhat éves lettem, itt!

Én a hontalan cigány gyereknek, 

Kinek a faluban, senkije sincs!

Gyékényesen a Rákóczi utca Hatban, 

Nyaralt a szerelmem, Gondoltam,

Titokban megpillanthatom talán,

De a rózsaszín házban, eltünt

A szép cigánylány.

A kései forró órák, rám köszöntenek,

És ott szemközt egy egy néni vizet ad a csirkéinek.

Éhes vagyok magam is, így hát megszólitom kedvesen.

Látom az arcán, fél tőlem

Fiatakkorú bűnőzönek néz engemet...

Nem tudom hogy, 

de erőt veszek magamon

S csendben megkérdem őt, 

Az udvarát kitakaríthatom?  

Így délután öt elött?

Hosszasan végíg mér, nyúl a vödörért,

"Ott hátul, van söprü  a csűrben..

Ha végzett, kiáltson egyet,

És meghallgatom itt kint magát fiatalember!

Hat óra nyáron nem nagy idő,

Kezemben táncot járt a söprű

Egy óra alatt elvégeztem a ház körül,

És közben, a bánatom lelkembe csendben leült.

Az asszonyság, hozott egy kancsó vizet,

A kinti nyáriasztalra szalonnát kenyeret tett,

És csendben, megkérdezte,

"Mi kergetett téged ide gyermekem?"

Elmondtam mindent neki

Szónak híja nem maradt,

Míg eszegettem,  beszéltem a nénivel, 

S beszéltem magammal.

Az idő elrohant,

Este beköszöntött, és a néni megkérdezte tőlem,

Hol fogsz aludni az éjjel gyermekem?

Mivel hálás voltam neki mindenért

Kérni többet nem mertem én,

Azt hazudtam, van itt egy rokonom,

Ott náluk elalszom én.

Az asszony megvonta vállát

Eltünt a disznóól mögött,

És én is elindultam céltalan,

A Fő utcai földről.

Egy boróka fenyő aljában meghúztam magam

És a meleg éjszaka szememre, csuda szín álmokat tett.

Egyszer csak erős kezek ragadták meg kezem,

Két férfi rángatott ki a fenyő alól, S én megijedtem, a szigorú kérdésektől, s nem adtam választ,

Mire egy asszonyi alak, fogta meg a vállam!

"Ne bántsák őt Biztos Urak, nálam lakik,  

A meghalt unokahúgom gyermeke ez a gyermek, 

Ő itt a mi Gyurkánk,

Nem tudtam várni rá

Ezért keresni kezdtem,

És megtaláltam maguknál!

Kedves Biztos Urak,

Ne bántsák őt, csak eltévedett,

Hiszen Barcsról csak ma 

délelött érkezett!

Messzi rokonom ez a gyermek!

Bólintottak a rendőr urak,

Elengedtek engem, ismerték Julcsa nénit, aki ezer éve Gyékenyesen élt.

Három napig nála lehettem,

Végre az Isten segítségével, egy  rokonlelkű emberre lelhettem,

S Máriát egy kis időre elfelejthettem!