Hallottad, hogy goromba lett a világ?
Fegyvert visel itt minden király,
Melldöngetés és sok szitok szó, Mit sok! Ezerszáz...,
Ez itt a menő divat, nem más!
Kiskatonák értelmetlen halála,
S ágyúk csövei merednek családokra,
S atom felhőt igér neked már
A nagy nemzet feje, a császár!
Hová mész világ, és ott mit találsz,
Szomorú gyermeki könnyeket, éhes kölykök arcán
És bénák kiáltását fel az égig?
De, te görög Istennő, nem hallod a hangjaikat?
Mert füledhez, nem hallatszik fel a háború zaja!
És nem hallottad meg a jaj szót,
Mikor kétszer égett a világ...
A jövőnk fojtó kezeid között zokog,
És az éhség már megszokott
szomszéd, s ma már
Ritka dolog a szabadság!
Nem tudok imádkozni, a halál árnyékában
Nem tudok könyörögni, hogy hozd ki
A jövőnket a rettegés sarából,
Mert az fullasztó, és kilátástalan!
Elég volt a hazugszóból,
Az erőszakból,
Adj nekünk rétet, rajta virágot, S fehéren virágzó pompázó fákat,
Adj földet, de ne ilyen gonoszt,
Hanem valami kedvesebbet,
Szeretettől zengő énekszót,
Vagy a mezőn száguldó vad- lovaktól zajos szabadságot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése