A galacsinhajtó bogár.
Ticá lu Peti meséje
"Ez a kis bogár jobban bírja a kiképzést gyerekek, mint én fiatal koromba."
- A következő mesém a kitartásról szól.-
Nos! Élt a forró vidéken egy icipici bogárka.
Szomszédjai nagyszájúak és kötekedőek voltak, akik arra jártak mindenkibe belekötöttek. Igaz, még kicsi volt a fényes szárnyú kis galacsint hajtó bogarunk, hogy szembe szálljon a nálánál idősebb, erős3bb.bogarakkal,
de anyja, megígérte, ha majd felnő, akkor beállhat dolgozni, és összemérheti az erejét a többi bogárrál.De, előre bocsájtotta, hogy nem lesz az könnyű munka. Hosszan figyelte a kisbogár a nála kicsit nagyobb, erősebb bogarakat, amint túrják a trágyadombot, és estére vizes pocsolyába megfürödve, hancúroztak, nevettek. "Jó napjuk lehetet" gondolta a kis bogár. És szomorúan lesétált a dombocskájáról.
Elérkezett az este, lefeküdt, és csak hamar elaludt. Másnap mikor szülei elindultak galacsint felgörgetni a hegyre, ő is elindul a szülei után, mert ezen az éjszakán eltökélte magában, hogy a galacsint ő is fel fogja görgetni. Amikor a hegyhez ért, látta, hogy a galacsint, a hegy aljában, összegyűjtötték úgy, hogy a hátsó lábukkal felfelé tudják görgetni a hegyen, a mikor fel- vitték a felnőttek a galacsint, a hegy lassan kezdett hízni, ijesztő óriás lett belőle. Hogy mi volt az értelme, a kicsi bogár nem értette. Hát gyerekek, fogta magát a bogárka és összeszedett annyi galacsint, amennyit a kicsi lába, és ereje elbírt. Szépen neki látott a hegynek. Görgette a galacsint. Épphogy elkezdte, és ahogy elindult, a golyó nagyobb lett, egyre nőtt.
Kicsi bogárka, összeszorította fogát, és neki veselkedett. Tett két lépést, a fiatal bogár csapat, elkezdtek gúnyolódni a csúfolódni. És ez igy ment hetekig. Fáradtan csalódottan érkezett haza, Szülei meg mosdatták és megetették a kis bogarat. Úgy ám, nekik is megkell tanulni, a tisztálkodás folyamatát. Nagyon is jól tudták, hogy a legkisebb csemete napok óta a kicsi, kis galacsint akar felvinni a hegy tetejére. Nem szidták meg, nem is porolták meg a nadrágját, hanem csak mosolyogtak, és a csúfolódó gyerek társaságot szigorúan féken tartották.
Volt egy jó barátja, aki még nála is kissebb volt. a hét pöttyével a kiska
tica. Fürge és vidám volt. Szeretett a domb mellett lakni, mert ot
t a növények levelei alatt sok kis tetűcske várta. miután jól lakott
elment barátjához hogy egykicsit játszhassanak.
Mikor meg látta a bogárkát, nagyot nevetett, ugyanis az látta, hogy egy hatalmas galacsint hajt felfelé a hagyen.
- Na, ha elbírod, és feltudod vinni a hegy csúcsára. akkor eljösz hozzám, és jót eszük a levél tevekből. - nevetett a pöttyős barátja.
Bátságosan hátba veregette, oda repült
a hegy lábához, és együttérzően nyögdécselni kezdett, mintha segítene ezzel neki.
- Ne, már barátom! ne csináld ezt.
Ezt a golyót meg fel fogom vinni a csúcsra. - mondta, és elkezdte a galacsint, minden erejét összeszedve lábaival felfelé görgetni.
Alig ment néhány centimétert, egy nagy szörős cincogó állat belerúgott
a galacsinba, a meglepett bogár csak annyit dadogott.
- Jaj anyám! - a szét rombolt galacsingolyót darabokba
látta meg a földön. sírásra húzta a száját.
A katica úgy megijedt, hogy egy lapulevél alá repült. Az egér koma, meg (mert ugye ő volt az), hangosan kacagott a pajtánál.
A mi bogárkánk
újra fogta magát, és újra építette a golyócskáját, és elidult a hegyoldalnak.
Épp a közepe felé tartott amikor egy gömbölyű óriás valami kiütötte a lába alól a golyót, és egy kisméretű ember, majdnem eltaposta, alíg tudott félre ugrani.
Miután ujjá alkotta a golyócskát, körül nézett, és újra nekiindult a fadarabtól, ahol a kiindulásai rendszerint megtörténtek.
Derekasan újra neki vágott az útnak.
ahogy maga mögött hengergette a galacsint, ézerezte, hogy fárad. Kicsit megállt, szuszogott, és erőt vett magán, és újra megindult terhével. Már néhány lépés volt hátra a csúcshoz, amikor egy galamb szárnyának suhogása újra ki billentette a galacsint a lába alól, és az legurult sebesen.
A kis bogár kicsit elkeseredett, és egy pillanatra úgy gondolta, fel kéne adni.
- Hát hallod, én semmi pénzért nem görgetném az a büdös golyót a hegynek. Úgysem érsz fel oda. gyenge vagy! Hihi- csúfolkodott egy cicér gyerek.
A bogárka újra nekiveselkedett, és azt gondolta magába, " csak azért is felgörgetem a golyót"
Neki veselkedett, és a fülébe azt halotta, "gyenge, kicsi vagy!"
Mikor felért a hegyre, csak egy pillanatra megállt, és abba a szent pillanatba, a galacsin legurult a hegy túloldarára, és eltünik egy vizzel teli gödörbe.
- Pedig azt akartam, hogy a hegy
elfogadja a golyómat. Neki akartam ajándékozni! -
Szomorúan, lenézett a kis fadarabra, ami egy pillanatra megtartotta a galacsint, és elindult lassan lefelé a hegyről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése